Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
A tömörítés során a pórustérfogat csökken, illetve a térfogatsúly növekszik. A közvetlen hatásra létrejött fizikai változásnak további fizikai és mikrobiológiai következményei vannak. A műveléssel kedvezőbbé tehető a talaj vízvezetése, vízkapacitása, párologtatása és effektiv víztartalma. A vízgazdálkodás szabályozása mellett lényeges a talaj hőgazdálkodásának műveléssel való szabályozása is. A tömő- dött és kedvezőtlenül nagy víztartalmú talajok fölmelegedése lassúbb, mint a kellően laza talajoké. A fizikai állapot, a hő- és vízgazdálkodás szabályozása a talaj biológiai aktivitására, a szerves anyagok lebontására, az ásványi tápanyagok képződésére, sőt a talajba juttatott tápanyagok érvényesülésére is hat. A műveléssel szabályozott fizikai állapot az alapja a talaj biológiai beéredettségének és a morzsalékos szerkezet kialakulásának. A talaj tulajdonságainak hatása a művelésre A talaj művelésre és a művelés módjaira a fizikai és a kémiai tulajdonságok egyaránt hatással vannak. A fizikai tulajdonságok elsősorban a talajellenállást befolyásolják. A talajellenállás a talaj részecskék szétválasztással szembeni ellenállásából, a talaj és a művelőeszköz között fellépő súrlódásból, az egyes talaj részecskék közötti súrlódásból és a talaj súlyából tevődik össze. A kémiai tulajdonságok főleg a művelés módjára vannak hatással. A fontosabb talajfizikai tulajdonságok a következők: — a mechanikai összetétel, — a térfogatsúly és fajsúly, — a nedvességtartalom, — a képlékenység, — a duzzadás és zsugorodás, — a tapadósság, — a kötöttség. A mechanikai összetételen belül főleg az agyag- és az iszapfrakció aránya befolyásolja a művelést. Minél nagyobb ezeknek az aránya, annál nagyobb a talajellenállás adott nedvességállapot esetén. A mechanikai összetétel tehát alapvetően meghatározza az erőgépigényt és a művelőeszközök konstrukcióját. A talaj térfogat- és fajsúlyúnak ismeretében számíthatjuk ki azt, hogy műveléskor milyen talajtömeget mozgatunk meg. Adott táblán belül a fajsúly az évek során nem változik. A térfogatsúly viszont a természeti és emberi hatásokra lényegesen változhat. Az ülepedett talaj térfogatsúlya 1,5 — 1,8 kg/dm3, a frissen szántott, laza talajé 0,9— 1,3 kg/dm3 körül van. A talaj nedvességtartalmának ismerete igen lényeges a művelhetőség és a művelőeszköz megválasztása szempontjából. A talajok művelése meghatározott nedvességintervallumon belül lehetséges. A kiszáradt talaj nagy rögökre esik szét, a túlságosan nedves talaj pedig kenődik és tapad, a művelés minőségét, sőt a ráfordított időt, energiát és költségeket is nagymértékben befolyásolja. Mivel az egyes talajművelő eszközök nem azonos nedvességtartalom esetén végeznek jó minőségű munkát, ezért tehát a nedvességtartalom a művelőeszközök egy menetben való kapcsolhatóságát is meghatározza. Ennek jelentősége a nagy vonóhorog-teljesítményű traktorok terjedésével fokozódik. A talaj képlékenysége az agyagtartalom szerint változik. Az agyagtalajok a legképlékenyebbek. Ilyen talajon pl. nedves állapotban végzett szántás a felületet elkeni. Az elkent talajfelület kiszáradás után rögös lesz, elmunkálása pedig igen nehéz és költséges. A talaj duzzadása a víztartalom növekedésének hatására bekövetkező térfogatnövekedést, a zsugorodás pedig a kiszáradás esetén előálló térfogat-csökkenést jelent. 78
