Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)

dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások

A művelés szempontjából tehát a változó tényező ismerete a lényegesebb, egyrészt azért, mert ezek a művelés módjára, eszközére, idejére és minőségére vannak hatással, másrészt azért, mert ezeknek jelentős része a műveléssel megváltoztatható és a növény számára kedvezőbbé alakítható.

A tulajművelés alapvető eljárásai

Talaj műveléskor, attól függően, hogy milyen eszközzel végezzük, a következő eljárásokat valósítjuk meg:

— forgatás,

— lazítás,

— porhanyítás,

— keverés,

— tömörítés, felszínegyengetés,

— az élő növényzet gyökereinek elvágása.

Forgatás. A munkálat során a megforgatandó talajréteg alsó része felülre, felső rétege pedig alulra kerül. Beszélhetünk teljes és nem teljes forgatásról. Teljes forgatáskor a barázdaszelet eredeti helyzetéhez képest 180°-os szögben, nem teljes forgatáskor pedig ennél kisebb, 135°-os szögben fordul el.

A forgatásos művelés legjellemzőbb eszköze az eke.

A forgatást talajtani és gyakorlati okok tehetik szükségessé. A talajtani okok közül elterjedtebb a szerkezetelmélet, az ásványi és szerves kolloidok, valamint a tápanyagok lemosódásának elmélete. Gyakorlati oldalról a forgatásra a szerves trágyák és a betakarítás után a táblán maradó nagyobb mennyiségű növényi szerves maradványok talajba dolgozása miatt van szükség.

Közismert, hogy a talajművelési eljárások közül a forgatás energiaigénye a legnagyobb. Az utóbbi időszakban a művelés csökkentésére irányuló törekvésekkel kapcsolatos kutatások ismételten vizsgálták a szerkezetkialakulás és a lemosódás körülményeit. A vizsgálati eredmények következetesen nem támasztják alá az évenkénti forgatás, sőt a korábban évenként többször is alkalmazott forgatás szükségességét.

A forgatásos művelés mélységére a mélységgel növekvő, káros sókat tartalmazó, valamint a felső rétegükben kémiai javításban részesített talajokon különös figyelmet kell fordítani. A javított talajokon a szokásosnál mélyebben végzett szántás a javítás hatását teljesen leronthatja.

Lazítás. A talaj művelésnek egyik igen lényeges eljárása. Ez az eljárás a különböző okok (természeti vagy taposás) miatt összetömődött talaj részecskék egymástól való eltávolítását jelenti. A lazítással tehát a talaj térfogatsúlyát csökkentjük, a pórustérfogatot pedig növeljük. Megfelelő pórustérfogat-arány esetén a talaj víz-, levegő- és hőgazdálkodása, valamint mikrobiológiai aktivitása is kedvező. E termesztési tényezők kedvezőbbé tétele mindenütt fontos, ahol növénytermesztést folytatunk. A vízgazdálkodás megjavítása a lejtős területeken az elmondottakon kívül még a talajvédelemnek is fontos tényezője. A lazább talajnak ugyanis lényegesen jobb a vízvezető képessége, de nagyobb a szántóföldi vízkapacitása is.

A lazítást különböző művelőeszközökkel oldhatjuk meg. Egyik elterjedt eszköze az eke, amely forgatás közben lazít. Vannak azonban olyan lazítóeszközök is, amelyek nem forgatnak. Az ilyen lazítóeszközök vonóerőigénye lényegesen kisebb, mint az ekéké. A tipikusan lazítást végző eszközöket művelési mélység szerint is megkülönböztethetjük. A legsekélyebb réteg lazítására képesek a boronák és a kultiváto- rok. Vannak olyan lazítóeszközök, amelyek 15—30 cm mélyen lazítanak. Ezeket az ekék helyett is használhatjuk. A mélylazítók (vagy altalajlazítók) 50—80 cm mélyen lazítják meg a talajt. Ez utóbbiaknak talajvédelmi szempontból igen nagy a jelentő76