Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
3. Évelő pillangós + fű vagy gyep 4. Évelő pillangós + fű vagy gyep 5. Őszi kalászos 6. Egyéb egynyári növény Az évelő szálastakarmány-szakaszok védőhatását a pillangóshoz kevert pázsitfű- féle jelentősen javítja. A felsorolt keretvetésforgókhoz hasonlóan más kombinációk is vannak. Mindezek lehetőséget adnak arra, hogy a vetésforgó egyes növényeit esetenként rugalmasan változtatva alkalmazkodjunk az üzemi érdekekhez, mindig szem előtt tartva a talajvédelem szempontjait. A talaj védő vetésforgókban kevés a kapásnövény. Ha a hegy- vagy domb vidéki üzemnek lejtős területeken kívül eróziótól nem szenvedő, sík területei is vannak, akkor a szükséges kapásnövényeket az ezeken beállított, ún. kiegyenlítő vetésforgókban termelhetjük meg. Ezekre a kiegyenlítő vetésforgókra a kapásnövények nagy aránya a jellemző. Bennük fokozott mértékű szervestrágyázás szükséges. A deflációnak kitett területek vetésforgói Talaj védő vetésforgókat kell beállítani deflációnak erősen kitett területeken, laza homokon és kotutalajokon is, ha szántóföldi növénytermesztés folyik rajtuk. Homoktalajok. Meliorációjukban döntő szerepe van a növények összetételének, sorrendjének, azaz a vetésforgónak. Itt külön problémát jelent, hogy a tartós fedettséget elsősorban biztosító évelő pillangósok nem vagy csak intenzívebb viszonyok között telepíthetők meg. Mésztartalmú homokon az áttelelő somkóróval némileg pótolható a lucerna hiánya. Talaj védő növényként gyenge homokon közismerten a rozs a leggyakoribb növény, amely korán vetve ősszel úgy elbokrosodik, hogy a böjti szelek idején jól védi a talajt. A rozs takarónövónye lehet a somkórónak és a lucernának is, ha az utóbbi sikerrel termeszthető az adott talajon. Jobb homokon megfelelő műtrágyázással a búza és az őszi árpa is megterem, amelyek a legkritikusabb időszakban szintén jó védőhatásúak. Egyes búzafajták a homokverést is jól elviselik (Kiszombori—2 és a szovjet búzafajták). Minden homokon jól díszük a szöszös bükköny, amelynek korán vágott rozsos keveréke alkalmas előveteménye lehet több, homokon is jól termő kapásnövénynek, a dohánynak, a dinnyének, a kukoricának, még a napraforgónak, burgonyának is. Csalamádéval váltakoztatva önmaga után is vethető. Hasonló védőhatása lehetne a bíborherének, amely újabban eltűnt a homoktalajokról. Valamikor jelentős mértékben termesztették a Nyírségben is. A savanyú homoktalajok fontos pillangós virágú növénye a csillagfürt, amelynek különböző fajai, fajtái és változatai szemtermésre, zöld- és szárított takarmánynak, zöldtrágyának is alkalmasak. Futóhomokon csak a sárga csillagfürt termeszthető sikeresen. A vetésforgóban a fővetésű csillagfürt két kalászos között állhat. A zöldtrágyának alászántott után kapásnövény következzék. A tarlóba vetett csillagfürt talajvédelem céljából tavaszig is meghagyható. A fuzárium és más közös betegségek miatt csillagfürt ne következzék burgonya után. A burgonya főleg a savanyú homok egyik legfontosabb növénye. Közös betegségek miatt a vetésforgóban a dohánnyal se következzenek egymás után. A fonálféreg (nematoda) újabb megjelenése miatt pedig csak 3—4 éves megszakítás után kerüljön a burgonya előző helyére, amit a későbbiekben közölt vetésforgók javasolója, Westsik még nem vehetett figyelembe. Az olajretek a homok egy újabb növénye, amelyet Antal vezetett be. Augusztus elején vetve is nagy zöldtömeget ad októberre. A fagyot —7,-8 °C-ig bírja, így a 72
