Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
elleni védelme szempontjából éppoly fontos, mint a víz pusztító hatásával szemben. A fedettség időtartama tekintetében is nagy hátrányban vannak a kapásnövények, amelyek a záporos időszak első felében április — május — júniusban semmi védelmet nem adnak. Levélzetük kifejlődése után, Gödöllőn végzett méréseink szerint már lényegesen kevesebb talaj mosódik le alóluk. A gabonafélék, különösen az ősziek, hosz- szú ideig folyamatosan fedik a talajt, borításuk a tarló meghagyásával jóval kisebb hatással ugyan, de meghosszabbítható a záporveszélyes nyári időszak végéig. Az évelő takarmánynövények pedig, hacsak nem új vetésűek és ha nem kerülnek a nyár folyamán kiszántásra, az egész tény észidő alatt folyamatosan borítják a talajt. Néhány, egyébként jól takaró növény (csalamádé, köles) fejlődési időtartama nagyon rövid. Ezek inkább másodnövényként következhetnek korán lekerülő növények, köztük gabonafélék után. A fedettség defláció veszélyes területen különösen fontos a legszelesebb tél végi — tavasz eleji, gyakran igen száraz időszakban. Ekkor az évelőkön kívül csak a jól bokrosodott őszi vetésű növények védik a talajt, ami az őszi gabonák (homokon a rozs) korai vetésének fontosságára figyelmeztet. A szántóföldi növények védőhatását erdősávokkal kell kiegészítenünk. Megjegyezzük, hogy jelentős szélkár nemcsak futóhomokon és láptalajon, hanem szinte minden más száraz állapotú, lazított, sima felületű, fedetlen talajon is előfordul. Ezt nemcsak az amerikai prériken és az orosz sztyeppeken előfordult pusztító porviharok mutatják, hanem pl. az 1973. április 10-én hazánkban dúlt szélvihar is, amely kötött talajokon is igen nagy kárt tett a tavaszi vetésekben, különösen a cukorrépában. Országos viszonylatban a vetésterület igen jelentős részén újra kellett vetni a cukorrépát. Nagy szélkárok voltak kötöttebb talajokon 1975 tavaszán is. A gyökérzet és a tarlómaradványok sűrűsége az erózió elleni védettség szempontjából lényeges tulajdonsága az egyes növényeknek. A gyökér- és szármaradványok mennyisége a talaj erózióállósága szempontjából oly fontos szervesanyag-tartalom megőrzésében, illetve gyarapításában jelentős. A felső réteget átszövő sűrű gyökérzet pedig közvetlenül is növeli a talaj ellenállóképességét. A gyökérzet mennyisége is az évelő szálas takarmányoknál a legnagyobb. Kemenesy E., Balázs F., illetve Sipos S. és Kónya K. 12. táblázat. Néhány növény gyökérmennyisége q/ha száraz- szerint néhány növény anyagban, Kemenesy, Balázs, Sipos és Kónya szerint gyökérmennyiségét a 12. táblázat tartalmazza. A gyökérzet mennyisége természetesen több Gyökérmennyiség q/ha szárazanyagban Növény Kemenesy Balázs Sipos Kónya szerint körülménytől függően erősen változhat. Az Lucerna, 2—3 éves 83,4 41,20 — 73,67 évelő pillangósok gyöVörösheré, 1 éves — — — 21,34 körzetének nagy tömege Vöröshere, 2 éves — 39,28 — — pázsitfüvekkel keverten őszi búza 11,8 7,66 31,47 — vetve jelentősen fokoőszi árpa — 6,33 — — zódik. Rozs — 13,45 — — A tarlómaradványok Rozsosbükköny — — — 12,09 mennyisége erősen függ Zab 12,5 — — — a betakarítási módtól. Tavaszi árpa 8,9 — 19,64 — Ma a gabonafélék után Kukorica 24,8 — 29,63 11,02 marad a legtöbb szárBorsó 5,7 — — — maradvány. Az újabban Szudánifű — — 34,50 — elterjedt tarlóégetés persze nem segíti elő a taTakarmánycirok — 53,66 — 69
