Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
luk felhalmozott nitrogént jól hasznosító növényeket helyezünk el, illetve a nitrogéntrágyázás megállapításakor a talajban felhalmozott N-készletet is számba vesszük. Mind a talajvízszint leszállítását, azaz a vízrendezést, mind a talajvédelmet igénylő területen sokszor meszezésre is szükség van. A savanyú talaj kémhatásának javítására használt mészadagok hatása azonban nem nagyon tartós, ezért a mesze- zést meg kell ismételni, azaz rendszeres mésztrágyázásra van szükség. A meszezett területek hasznosítását a vetésforgóval összhangban kell megállapítani. A meszezésre kedvezően reagáló növényeket a meszezés után kell elhelyezni, ilyenek a lucerna, a somkóró, a baltacím, a kukorica, a cukorrépa, a bükköny, a borsó, a bab, az árpa, a káposzta, a napraforgó. Meszezésre érzékeny növények a burgonya, a len és a csillagfürt, amelyek enyhén savanyú talajokon jól díszlenek. A meszezés hatása a 3., 4. évig erősödik, majd fokozatosan csökken. Ezért a növényi sorrendet úgy kell megállapítani, illetve a meszezést úgy kell beállítani, hogy utána 3—4 évig a meszet kedvezően hasznosító növények kerüljenek a meszezett szakaszokra. Meszezett savanyú talajainkon gyakorlatilag minden értékes növényünk megterem. Meszezés nélkül meliorált dombvidéki savanyú talajokon a lucerna termesztése nem biztonságos. Ezeken az évelő pillangósok közül vöröshere, a meszet tartalmazó, de gyenge talajokon lucerna helyett baltacím vethető. A növényi sorrend és a gyomnövények, a kártevők, a betegségek Ismeretes, hogy minden egyes kultúrnövénycsoportnak, illetve minden növénynek vannak jellegzetes gyomnövényei. Az őszi és tavaszi gabonákban elsősorban az áttelelő (pipacs, konkoly, búzavirág) és a tavaszi gyomok, a tavaszi gabonákban inkább a tavasziak (vadrepce, repcsényretek, hélazab), a kapásnövényekben pedig a nyári gyomnövények (mohar, kakaslábfű, libatop, disznóparéj) a leggyakoribbak. A kukorica monokultúrás termesztésével igen elterjedt egy azelőtt szinte ismeretlen és veszélyes gyom, a fenyércirok. E gyomok életfeltételei megfelelnek az illető kultúrnövény termesztési viszonyainak, ezért elterjedésük a termesztés rendszerével függ össze. A gyomok elleni védekezés hatásos eszköze a helyes növényi sorrend, azaz a vetésforgó. A kapásnövények termesztése során megsemmisül a gabonafélékre jellemző gyomnövények nagy része. Amikor pedig gabonafélék foglalják el a szakaszt, akkor a kapásokra jellemző gyomok nagy része szorul vissza, a sűrű állományú és gyakran kaszált, jól beállt évelő szálas takarmányok pedig az egyéves gyomnövényeket nyomják el. Ezért a gabonafélék, a kapások és az évelő takarmánynövények megfelelő váltása, sorrendje igen hatásos eszköze a gyomnövények elleni küzdelemnek. Előre megtervezett növényi sorrendet kíván a korszerű termesztéstől elválaszthatatlan gyomirtó szerek használata is. Több specifikus gyomirtó szernek kedvezőtlen utóhatása van egyes kultúrnövényekre. Lejtős területeken különösen ügyelni kell a gyomirtó szerek használatára. Előfordulhat, hogy pl. a kukorica gyomirtó szerét, a klóraminotriazint a lefolyó víz lemossa az alatta fekvő táblára, és az tönkreteszi az oda vetett növényt. Ez a veszély a lehulló csapadék helyben tartásának fontosságára és nemcsak a növényi sorrend, hanem az elhelyezés gondos megtervezésére is figyelmeztet. Megjegyezzük, hogy a Gödöllőn végzett tartam vizsgálat során a vegyszerrel gyom- talanított kukorica alatt 37%-kal nagyobb talajlemosódást mértünk, mint a kapálással gyomtalanított kukoricában. A kártevők és a betegségek elleni védekezésben is hasonló szerepe lehet a vetésforgónak, illetve a növényi sorrendnek, mint a gyomok elleni küzdelemben. A növények 66
