Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek kárjelenségei - A víz károkozása
A mély fekvésű és síkvidéki területek vízkárai Az a csapadékvíz-mennyiség, amelyet a talaj nem tud elnyelni, a gravitációs erő hatására az alacsonyabb térszínű területek felé húzódik. Lejtős területeken először a hajlatok, majd a völgyek telítődnek a szintkülönbségeknek megfelelően vízzel. Innen a völgyek hosszanti esésviszonyainak megfelelő sebességgel húzódnak tovább a mind magasabb rendű befogadók felé. A víz ezen mozgása közben a mélyebb, teknőszerű tereprészek vízzel töltődnek fel, elborítva az ott levő növényzetet. Mivel a mély vonulatok ugyanakkor hosszasan vízborítás alá kerülnek, az itt talajba szivárgó víz megemeli a talajvíz tükrét. Ez sokszor a felszínig is emelkedhet. A nagy esésű völgyekből lehúzódó nagy tömegű víz a kis esésű, széles völgyekben, medencékben lelassulva feltorlódik, először saját medrét, majd ebből kilépve a környező alacsony térszínű területeket tölti fel árvizet okozva. Eközben természetesen itt is megemeli a talajvíz tükrét. A sík, illetve a megközelítően sík területeken a lefolyás sokkal lassúbb, mint a lejtős tájakon. A kis relatív magasságkülönbségekből adódó reliefenergiák nem elegendőek ahhoz, hogy gyors felszíni vízmozgás alakulhasson ki. A csapadék tekintélyes része így vagy a talajba szívódik, vagy a felszínen tározódva elpárolog. Árvízkárok Árvízkor a károkozó víz általában hirtelen és nagy tömegben jelenik meg a károsított területen. Szabályozott vízrendszer esetében ugyanis a védőtöltések jelentős magasságú vízoszlopot visszatartanak a hullámtérben, ami ha innen akár gátszakadás, akár a gát meghágásával kiszabadul, hirtelen és nagy mennyiségű vízelöntést okoz. A mederből, illetve a gátakkal közrefogott hullámtérből kizúduló víz a kilépés pontján nagy energiájú. Az energia nagysága a viz mennyiségétől és a kilépés helyének relatív magasságkülönbségéből adódó áramlási sebességtől függ. Az árvíz — energia- tartalmától függően — kisebb talaj részecskéktől kezdődően az ültetvényeken át a nagy műtárgyakig, épületekig mindent magával sodorhat. Az árvíz másik kártétele a vízborításból származik. A növényzet fajának, illetve fajtájának megfelelő jellemző víztűrésű. A víztűrés ideje függ a hőmérsékleti viszonyoktól is. A növények víztűrésétől és a vízborítás vízkárairól „A belvízkárok mértékének tényezői” c. fejezetben szólunk. Talaj vízkárok A talajvíz magában a talajban és a rajta levő növényzetben okoz károkat. A talaj fizikai, kémiai és biológiai károsodását már ismertettük. Itt a talajvíznek a növényzetben okozott kártételeit foglaljuk össze. A tartósan magas talajvíz kártételei A tartósan magas talajvíz azt az állapotot jelöli, hogy a talajvíztükör az év túlnyomó részében közel a felszín alatt van. A talaj itt kétfázisú, levegőtlen, így nem felel meg sok növény életfeltételének. Ez alól csak a nagy vízigényű növények (gyékény, sás, savanyúfüvek stb.) kivételek. Mivel a különböző művelési ágakhoz tartozó növények eltérő talajvízmélységet tűrnek el, a tartósan magas talajvíztükör a választható művelési ágak szempontjából meghatározó. 55
