Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek kárjelenségei - A víz károkozása
A meliorálásra szoruló területek kárjelenségei A víz károkozása A víz, amellett, hogy az életfolyamatok során nélkülözhetetlen, károkozó is lehet. A talajjal érintkezve, arra kémiai és fizikai hatást gyakorol. Ha a kifejtett hatás egy bizonyos — még előnyösnek ítélhető — folyamat küszöbértékét meghaladja, kárjelenségről beszélünk. Kárt okozhat a víz energiája, oldó hatása, de puszta fizikai jelenléte is. A talajban — mint háromfázisú diszperz rendszerben — jelen kell lennie, ha azonban a fázisok kedvező arányát a víz túlsúlya megbontja, maga a rendszer is károsodik. A vízeróziós károk megjelenési formái A víz erodáló hatása kettős. Az egyik a talajra hulló esőcsepp romboló hatása, a másik a felületen elfolyó víz talaj elmosása. Mindkettő a felszínnel érintkező víz energiatartalmából következik. A két jelenség általában együtt, egymás hatását növelve lép fel. A csepperózió A talaj felületére becsapódó esőcseppeknek a leírtak szerinti kinetikus energiájuk van. A becsapódás során a romboló erő először a talaj részecskéket választja szét. A leválasztott részecskék mennyisége függ a talaj fizikai és szerkezeti tulajdonságaitól és a növényzet ernyőző hatásától. A talaj részecskék széjj elválasztását a vízzel körülvett talaj morzsák esetében a gyors átnedvesedés is elősegíti. Ennek során ugyanis a talaj morzsákban levő levegő hirtelen összepréselődik, majd kitágulva szétrobbantja a talajmorzsákat. A csepperózió hatására legkönnyebben a kohézió nélküli poros és homokos talaj- szemcsék válnak külön. A jó szerkezetű, kötöttebb talajok ellenállóbbnak bizonyulnak. A széjjelválasztott talajszemcséket a cseppek még fennmaradó energiája a levegőbe vágja és tölcsér formájában széjjelszórja. Záporok esetén a talaj részecskék 0,6—0,8 m magasságig felverődhetnek, s 1,5 m távolságra is szétszóródhatnak. 45
