Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Géczy Károly: Bevezetés
Bevezetés A növénytermesztés évezredek óta használt természetes közege a talaj. A technika fejlődése következtében ma már más közegen is — pl. kavics, perlit, üveg, koksz stb. — termesztenek növényeket. Az eddig szerzett tapasztalatok alapján azonban úgy tűnik, hogy ezeknek az ún. „hidropóniás” tenyészeteknek az aránya a következő évtizedekben is csak ezreléke lesz a termesztésnek. Ezért a talaj a továbbiakban is a termesztés meghatározó tényezője marad. A talaj nemcsak elhelyezkedést és rögzítési lehetőséget nyújt termesztett növényeink számára, hanem olyan kémiai vegyületek keveréke is, amelyek a növény tápanyagait és más életfeltételeit képezik. Emellett az életnek olyan színtere, amely nemcsak a természeti tényezőknek, hanem az élő szervezetek tevékenységének is a hatása alatt áll. Ezért a termesztett növények és a talajban levő élőlények egymástól elválaszthatatlan egységet képeznek. Már ezekből is kitűnik, hogy a talajban az anyag mozgásformáinak különböző megnyilvánulásait találjuk. Egyszerűbb mozgásformák jellemzik a fizikai folyamatokat, sajátságosán összetettebbek a kémiai reakciók során jelentkezők, s még összetettebbek az életjelenségekben megnyilvánuló biológiai mozgásformák. A talaj termékenységét mindhárom mozgásforma együttes hatása alakítja. A földművelők régi tapasztalata, hogy ennek meghatározó szerepe van a termést alakító tényezők sorában. Ezért az emberiség a földművelő kultúra hajnalától napjainkig nem kímélte erejét azért, hogy birtokolt földjein a természeti behatások és a használat miatt már leromlott talajtermékenységet helyreállítsa, a terméseredmények további növeléséhez pedig a termékenységet fokozza. Ezért az ismeretek és a társadalmi fejlődés különböző fokán egymástól eltérő eljárásokat dolgoztak ki és alkalmaztak. Hasonló eltérések tapasztalhatók a talaj termékenység fogalmának értelmezésében is. Az azonban már régóta nem kétséges, hogy a talaj termékenysége viszonylagos. Ami kedvezőtlen vagy rossz az egyik növénynek, az kitűnő lehet a másik számára. Ami jó termékenységű volt a feudalizmus termelési viszonyai között, az már nem elégíti ki a szocialista nagyüzemi termelés megnövekedett igényeit. Egyre általánosabb az a megítélés is, amely szerint a talaj termékenység természeti feltételei mellett a társadalmi rend fejlettségétől függően változó az emberi beavatkozások szükségessége és mértéke. Tehát a talaj termékenységének változása szorosan összefügg az emberi társadalom fejlődésével. Hazánkban a szocialista nagyüzemi gazdálkodás kereteinek kialakulása óta eltelt viszonylag rövid idő alatt ugrásszerűen növekedett a mezőgazdaságban az évente 5
