Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Matos Károly: A meliorációs szervezése - A talajjavítási munkák szervezése, előkészítése
A kitermelésre alkalmas digóföld-réteg vastagsága 2,5— 3,5 m. A felső, letermelésre kerülő humuszos réteg vastagsága a 80 cm-t nem haladhatja meg. A bánya nyitását a kitűzött karók irányában a bánya hosszában kell megkezdetni egész szélességében, hogy a gépek egymást ne akadályozzák. A bánya mindkét végén le- és feljárót kell kialakítani. A bányafeneket teknő alakúra kell formálni, hogy a gépi merítésnél a különböző mész- és gipsztartalmú rétegek keveredjenek. A bányafal a két párhuzamos hosszanti irányban merőleges. A kitermelést a gépek a bánya hosszúságának közepe táján kezdik, majd az egyik végén le-, a másikon feljárnak, s mikor a középtengelynél a mélység a maximumot eléri ezek le- és felmenetnél merítenek. Ezt a műveletet egy időben, párhuzamosan 3—4 gép végezheti, s így nagyobb darabszámú gépcsoport együtt üzemelhet. A bánya megnyitásakor először — a tervdokumentációnak megfelelően — a humuszos földet kell elhordani. Ezt vagy a javítandó területre aláterítésként terítik el, vagy a bánya közelében depóniába rakják. A letermelést úgy szervezzük, hogy az a későbbi munkafolyamatokat ne akadályozza, ne növelje a szállítási távolságokat. A digóföld kitermelése és terítése. Ebbe a munkafolyamatba tartozik a digóföld- kitermelés a bányagödörből, a föld elszállítása és a javítandó területen történő terítés. A szállítási átlagtávolságot a bányagödör középpontjától az igénybe vehető út hosszának, a terepszakasz legtávolabbi és legközelebbi pontjának számtani középaránya adja meg. A terepszakaszon figyelembe kell venni a szállítás útvonalába eső terepakadályokat, s az átlagos távolság meghatározásakor minden esetben páros méréseket kell végezni. A szakvélemények alapján meghatározott és az eddigi gyakorlat alapján kialakult javítóanyag-mennyiség általában 500—520 m3/ha. A digóföld elosztása. Az alapelv s a technológiai előírás az, hogy a meszes altalaj a javítandó területet 7—10 cm-es egyenletes vastagságban takarja, azonban a kötöttségtől és a nedvességi állapottól függően ez nem minden esetben valósítható meg. Ezért az elterített digóföldet az egyenletes elosztás érdekében egy-kétszeri grédere- zéssel kell egyengetni. A gréder a terítés irányára átlósan végez jó munkát. Az így egyenletesre elmunkált meszes altalajt a szakvélemény szigorú betartása mellett 2/3 részben szántással a talajba műveljük. Sekélyen (14— 18 cm) mélységig szántunk, vontatott vagy félig függesztett ekével. Az 1/3 részt tárcsával keverjük be az elmunkált feltalajba. Előfordul, hogy az elterített meszes altalaj az elterítés időpontjában túlságosan nedves, képlékeny. Ez esetben megfelelő száradás után szükséges a rögök felaprítása, ET egyirányú tárcsával, tárcsa és gyűrűs henger kombinációjával. A jó bemunkálás, szántás feltétele az egyenletesen elterített, közel azonos szemcsenagyságú javítóanyag. Bányabedöntés. A terítési munka befejezése után — a tervdokumentációban előírtaknak megfelelően — először a fekete, mésztelen feltalajt a bánya aljára vissza kell szállítani, s ezt 5—20 cm vastagságban el kell teríteni. Abban az esetben, ha a humuszos feketeföldet aláterítésre teljes egészében felhasználtuk, a bánya mindkét oldaláról, meghatározott szélességben kell a feltalajt a bánya fenekére letermelni. Ezután a bányát úgy kell bedönteni, hogy a bánya mezőgazdasági művelésre teljes egészében alkalmas legyen. Ezt a munkát T— 100 M típusú lánctalpas erőgépre szerelt 0—271, illetve 0—492 típusú tolólappal végezhetjük el. A dózer először a bányafalra merőlegesen, majd az elképzelt, illetve tervezett rézsűhossznak megfelelő döntést végzi el. A döntés során lefelé- és visszamenetben az erőgép tömörít, visszamenetben a leengedett tolólap egyben simító, egyengető munkát is végez. 365
