Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Matos Károly: A meliorációs szervezése - A deflációnak kitett üzemek gazdálkodásának szervezése
A talajvédő, így a homoki növénytermesztésben is a jó és a kevésbé jó védőhatású növényeket kell váltakoztatni (egy adott, pl. deflációnak kitettebb területen törekedni kell a tartós fedettségre több éven át is). Westsik több évtizedes kísérletei alapján megállapította, hogy a nyírségi homokokon igen előnyös a következő vetésforgó, illetve vetési sorrend: 1. óv. Keserű ill. sárgavirágú csillagfürt fővetésű zöldtrágyának + 175 kg/ha szuperfoszfát és 70 kg/ha kálisó. 2. év. Rozs + 175 kg/ha szuperfoszfát és 70 kg/ha kálisó. 3. év. Burgonya + 175 kg/ha pétisó. 4. év. Rozs + 175 kg/ha pétisó, 175 kg/ha szuperfoszfát + 70 kg/ha kálisó. A homok megkötésén túl a talaj szerves anyaggal való gazdagítására és tápanyag- — elsősorban nitrogénkészletének — gyarapítására feltétlen ajánlja fővetésű, sárgavirágú csillagfürtöt zöldtrágyának. A meszes homokon a csillagfürt helyett a som- kóró a megfelelő. A zöldtrágyázás talajvédelmi szempontból is indokolt, de talajgazdagító szerepe is jelentős. A zöldtrágyanövényeknek a homoki vetésszerkezetbe való beiktatásával lehetőséget teremtünk az értékesebb kultúrák termesztéséhez, pl. lucerna telepítéséhez. A lucerna zöldtrágya után vagy frissen istállótrágyázott területen telepíthető a legeredményesebben. Homoktalajainkon igen jól termelhető a dohány. Sajnos a nagy ráfordítás, a nagy kézimunkaigény és a viszonylag kis jövedelmezőség következtében mindinkább háttérbe szorult. Az egyes növények termesztése, illetve vetésszerkezetbe való beiktatása csak akkor és ott lehet célszerű, ahol talaj védő szerepén túl legalább a ráfordítások megtérülnek. A gazdaság azonban csak akkor lehet életképes, ha a termesztett növények 70— 80%-ának termelési értéke meghaladja a ráfordítások 20%-kal megnövelt értékét. Azokon a területeken, ahol a ráfordítások átlagos év esetén sem térülnek meg, 4—5 év átlagában meg kell vizsgálni a művelésiág-változtatás lehetőségeit. Ha a területen nem alakítható ki jövedelmező művelési ág, a területet ki kell vonni a mezőgazdasági termelésből. Talajvédő talajművelési rendszer A laza, deflációveszélyes területek talaj művelésének néhány alapvető szabálya, amelyet a talajművelés technológiájának meghatározásakor figyelembe kell venni: — az ülepedett, tömörített talajfelszín a legellenállóbb, ezért csak indokolt esetben szabad lazító talaj művelést alkalmaznunk, — minden lazítás után törekedni kell a felszín gyors tömörítésére, — a talaj felszíne ne legyen „porosán sima”, hanem enyhén hullámos, barázdá- san ormos vagy morzsásan rögös. Aratás utáni tala j munkák. A gabonatarlók feltörését és ápolását homokon nem tartjuk minden esetben szükségesnek a deflációra érzékeny talajokon. A kiszáradással kisebb kárt okozunk, mint amekkorát a defláció okoz. Az időközi csapadékokat a tarló is befogadja. Tarlóhántásra, szántásra csak akkor kerüljön sor, ha — másod vetés kerül a táblába zöldtrágya vagy egyéb zöldtakarmány termesztése céljából, — a táblát istállótrágyázzuk, s a trágyát leszántjuk, — csapadékos nyáron, a kizöldült tarló gyomirtását a vízzel viszonylag terített feltalajon a defláció veszélye nélkül — ekével vagy tárcsával — hajthatjuk végre. A lazítással járó talajművelés után minden esetben gyűrűs hengerrel tömörítsük a talajt. Az őszi mélyszántás a homoktalajok egyik legvitatottabb problémája. Kétségtelen 356
