Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Matos Károly: A meliorációs szervezése - A lejtős területű gazdaságok talajvédelmének szervezése
ezért a megfelelő arányok, vetési sorrend kialakításával, valamint ésszerű zöldtrágya- termesztéssel a talajok szervesanyag-gazdálkodása jelentősen javítható. Zöldtrágyázás. A zöldtrágyanövények termesztésével a szervesanyagpótláson túl előkészíthetjük talajainkat az igényesebb évelő pillangósok számára, másrészt a lekerülő növények után biztosíthatjuk a talaj fedettségét is. A műtrágyázás szervezése A lejtős területek talajvédelmében, gazdálkodásuk megjavításában nagy szerepe van az okszerű műtrágyázásnak. A hozamok növekedésén túl jelentősen befolyásolja a szerves anyag mennyiségét, a talajtakarás és a megkötés értékét, az utóbbiakra főként a nitrogén műtrágyák gyakorolnak nagy hatást. Kemenesy vizsgálatai szerint 174 kg/ha 20,5%-os pétisó 17%-kal növeli a területegységre jutó gyökértömeget. A műtrágyák hatékonyságát számos tényező befolyásolja: — a talaj típusa, — a műtrágya összetétele, — a növény faja, fajtája, — az agrotechnika, — a talaj humusztartalma, — a csapadék mennyisége, eloszlása stb. A hozamok nagyságát minden esetben a minimumban levő tényező határozza meg, éppen ezért nagyon fontos talajaink felvehető tápanyagkészletének és a termesztendő növények tápanyagszükségletének ismerete. A pótlólagos műtrágyázás hatékonyságára, az adagolandó műtrágyák mennyiségére megközelítően pontos választ az üzemi trágyázási kísérletek és a táblánkénti talajvizsgálatok adnak. Az egyes növényfajok, -fajták, -hibridek az egységnyi műtrágyázási költséget nem azonos hozamtöbblettel realizálják. Ezért a rendelkezésre álló műtrágyát úgy osszuk el, hogy azzal a legnagyobb jövedelemtöbbletet érjük el. Az országos műtrágyázási kísérletek alapján Mészáros közöl adatokat a maximális és az optimális műtrágyahatóanyagra és -összetételre vonatkozóan. Optimálisnak azt a mennyiséget számolja, amelynek költségei a hozamokban még megtérülnek, amely még növeli a gazdaság jövedelemtömegét. Maximális műtrágyaadagnak azt tekinti, ahol az elérhető hozam- szint a legmagasabb, ami Mészáros szerint szemes terményekből 250— 470 kg/ha, nedvdús terményekből 500—600 kg/ha vegyes hatóanyag. A maximális vagy optimális műtrágyázásra a gazdaságoknak általában nincs lehetőségük. Tápanyagmérleg. A gazdaságok minden évben tápanyagmérleget készítenek. Ez tartalmazza a szükséges tápanyagmennyiségeket hatóanyagban, tápanyagféleségenként feltüntetve. A mérleg szükséglet oldalát a termelési tervben előirányzott termésmennyiségek alapján állapítjuk meg. Az 1 q terméssel (fő- és melléktermék) kivont tápanyagmennyiségeket a 103. táblázat tartalmazza. A pótlandó adagok megállapításához táblánként ismernünk kell a talaj felvehető tápanyagkészletét. A műtrágyák hasznosulása a talajadottságoktól, a termesztett növénytől stb. függően eltérő. Szabó (1970) közlése szerint öntözött körülmények között 60—70%-os értéket is elérhet, öntözetlen körülmények között ez az érték 40— 50% körül van. A hasznosulás mértékét a műtrágyaadagok megállapításakor figyelembe kell venni. A talajokat tápanyagszolgáltató képességük alapján három csoportba sorolják: gyenge, közepes és jó. Ennek alapján növényenként és az elérendő termésszint figyelembevételével megállapítható a szükséges tápanyagigény hatóanyagban. A lejtős területek műtrágyázásának alapelve — az intenzívebb lemosódástól eltekintve — lényegében a sík területekével egyezik meg. Minél meredekebb azonban a lejtő, annál nagyobb arányú lemosódással kell számolnunk. Mértékét tápanyagvizs330
