Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)

dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Okszerű vízgazdálkodás a meliorációra szoruló területeken

Okszerű vízgazdálkodás a meliorációra szoruló területeken

A mezőgazdasági termelést korlátozhatja az időnkénti túlzottan csapadékos, illetve túlzottan száraz időjárás. Az első esetben a vízrendezés mint alapvető beavatkozás a hozzá kapcsolódó egyéb tevékenységekkel kedvező vízviszonyokat teremt, a másik esetben a vízhiány öntözéssel pótolható.

A természet vízháztartásába való beavatkozás mértéke függ a mezőgazdasági termelés színvonalától. Alacsonyabb színvonalon a szélsőséges időjárási helyzet következtében keletkező károsodás is kisebb mértékű, mint a magasabb színvonalon, másrészt a beavatkozásokra fordítható anyagi eszközök is általában kisebb mértékben állnak rendelkezésre.

öntözetlen körülmények

Az alapvető műszaki beavatkozások eredményeként olyan létesítmények állnak rendelkezésre, amelyek az adott természeti és üzemi adottságok között az okszerű vízgazdálkodás gyakorlatát lehetővé teszik.

A természeti és üzemi adottságok elemzése alapján megvalósított felszíni és felszín alatti vízrendezés művei, a talajvédelem létesítményei csak keretet, lehetőséget nyújtanak az okszerű vízgazdálkodáshoz. Ehhez kell járulnia a helyes talaj használatnak. A műszaki és agrotechnikai tevékenységek kölcsönhatásban vannak egymással, mivel egyrészt a műszaki tervezés és építés a talaj használat javításának lehetőségét szolgálja, másrészt az elkészült művek magasabb színvonalú talaj használatot tételeznek fel.

Ezért a meliorált területen a kialakított talajművelési rendszer, a vetésszerkezet, az agrotechnika a művek hasznosulásának lényeges feltételei. A magas színvonalú talaj használatnak vannak hosszú távú és vannak évenként megtervezendő és elvégzendő vízgazdálkodási feladatai.

A vízrendezés és a vele kapcsolatos műszaki beavatkozások a következő kedvező hatások tartós megőrzését teszik lehetővé:

— a talaj túlzottan nedves volta megszűnik, a fölösleges vizeket a felszínen és a felszín alatt elvezetik, így a talaj vízháztartása kedvező irányba módosul;

— a talajban a levegő mozgatása a nem kapilláris pórusok vizének elvezetésével megjavul, így a légkörből elegendő oxigén jut a talajba, a talajban levő káros gázokat a mozgó víz és a levegő eltávolítja;

— a talaj vízfelvétele megjavul, mivel a fölösleges vizétől megszabadított talajba könnyebben szivárog a csapadékvíz, illetve a kedvezőbb légmozgás következtében könnyebben és gyorsabban melegszik fel;

— a talajban létrejönnek a morzsás szerkezet kialakításának feltételei, a jobb levegő-, víz- és hőháztartással a talaj biokémiai folyamatai kedvezőbbek, az aerob folyamatok intenzitása fokozódik;

— a növények a fölösleges víztől megszabadított talajban mélyebb és sűrűbb gyökérzetet fejlesztenek, így megjavul a táplálkozási viszonyuk;

— a jól kifejlődött gyökérzetű növény jobban hasznosítja a kapillárisán felemelkedő talajvizet, a felső réteg kisebb csapadék befogadására is alkalmas;- az őszi vetések kifagyásának veszélyét csökkenti a kedvezőbb hőháztartás miatt;

— az eróziós kártételek is csökkennek, mivel a csapadék jobban be tud szivárogni a talajba, így a lefolyás is csökken, a vízrendezett területeken a káros sók fel- halmozódása mérsékelhető;

231