Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Geológiai adottságok
függőleges irányú elmozdulás. Orogenezisnek nevezzük azt a viszonylagosan gyors — de nem hirtelen — mozgást, amely a kőzetek eredeti telepedési helyét megváltoztatja. Ezek a mozgások rendszerint kéregzavarokkal (diszlokáoió) és vulkánossággal járnak együtt. A kéregmozgások hatására bekövetkező kőzetrepedéseket, ha a kőzetek egymáshoz képest nem mozdulnak el, tektonikai repedésnek nevezzük. Ha elmozdulnak, vetődésről beszélünk. A tangenciális irányban ható elmozdulások a gyűrődések. A belső endogén erők hatására képződnek tehát a földrészek, hegységek, változik meg a földkéreg szerkezete. A külső erők (a légmozgás, a csapadékvíz) az endogén erők hatására kialakult felszínt állandóan változtatják. Az exogén erők mindenkor a kiegyenlítődés irányába hatnak. A jobban kiemelkedő és meredekebb felületeken a külső erők koptató hatása nagyobb, mint a sík területeken. A domborzat a meghatározója a reliefenergiának, ami a pusztító-koptató folyamatokban (denudáció) nagy szerepet játszik. Azonos energiájú légmozgás vagy vízmozgás a kőzet ellenállásának mértékében természetesen különböző nagyságrendű változásokat okoz. A laza üledékes kőzetek évente 10— 100 mm-t is pusztulhatnak, a kemény sziklákon viszont alig mérhető az éves kopás. A mállással kapcsolatosan már ismertettük a mikrodomborzatra ható külső erők fizikai, kémiai és biológiai hatását. A nagy felszíni formák (makrodomborzat) kialakulásában is elsősorban a víz, a szél és az élő szervezetek vesznek részt. A csapadéknak és az elfolyó felületi víznek a káros hatását eróziónak nevezzük. (Az erózió jelenségével a későbbiekben részletesen foglalkozunk.) A nagyobb befogadók, folyók geológiai munkája szállítóképességük következménye. A folyó szállítóképessége tömegétől és sebességétől függ. Hatására a meder mélyül vagy éppen töltődik, attól függően, hogy energiája a vizsgált ponton elegendő-e a hordalék mozgatására. A különböző geológiai korokban a folyók munkaképességének változása hatására alakultak ki a különböző folyóteraszok, meder- és medence- feltöltések. A kiszáradt medrek finom hordalékát a szél szállította tovább. Az általános denudáció és erózió hatására laza kőzetek esetében általában kis esésű, jól kiegyenlített domborzat, ellenálló kőzetek esetében meredek oldalfalú völgyforma, nagy szintkülönbségű domborzat alakult ki. (A szél felszínalakító munkájával a későbbiekben részletesen foglalkozunk.) A növényi takaró egyrészt védi a talajfelszínt a pusztulástól, másrészt sok hordalékot szűr ki a lejtőn elfolyó vízből és a légkörből. A szállítóközeg sebességét csökkentve a lerakódást segíti elő. A talajvédelmi beavatkozások jelentős részében is a növényeket használjuk fel a hordalékmozgás csökkentésére. A sík, kis lefolyású területek kialakulása Az epirogenezis a szárazulatok lassú kiemelkedésével és süllyedésével jár. Ilyen süllyedési folyamat figyelhető meg napjainkban, pl. az Alföld esetében. Az elmúlt 60 év alatt a Szeged—Békéscsaba vonal környéke mintegy 100— 120 mm-t süllyedt. A süllyedés révén kialakuló medencék maguk felé irányítják a folyókat, s ezek révén állandóan töltődnek. Ezért a süllyedés általában alig észrevehető, mivel a feltöltődés állandóan kiegyenlíti a süllyedést. A folyók a maguk építette hordalékkúpon szétterülve találják meg a tovafolyásukhoz szükséges esést. Ennek hatásmechanizmusa a már említett szállítási energia változásán, illetve a hordalék szelektálódásán keresztül érvényesül. A folyók közelébenelőször a durva üledékek válnak ki, a finom lebegő részeket pedig áradáskor a medertől messze szállítja a víz. A medence jellegű területeket az állandó töltődés hatására igen vastag, több száz vagy ezer méter mélységig váltakozó szemcsenagyságú üledék tölti ki. Az üledékek 22
