Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)

dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Marjai Gyula: Műszaki eljárások

lóak a táblákhoz, szélességük 100— 150 m lehet, az oldalak azonban követve a rétegvonalakat nem egyenesek, hanem enyhe ívekben követik azokat.

A növények váltakozó elhelyezése a sávokkal legyen összhangban (18. ábra). Aterületi egységek hossza a körülmények szerint 200—1000 m között változik.

A domborzati adottságok, a talajviszonyok alapján javasolható méretek a következők:

0,1 — 5% eséskor az egyszerű talajvédelmi tábla 150— 200 m széles, 5,1—12% eséskor a táblás sáv 100— 150 m széles,

12,1—17% eséskor egy-egy sáv 20—40 m széles,

17,1 — 25% eséskor

szigorított sávokat alakítanak ki, amelynél túlsúlyban vannak az évelő szálas takarmányok.

Az üzemi úthálózatot a táblásítással együtt tervezzük.

Az üzemi utak lehetnek:

— gyűjtőutak,

— dűlőutak,

— időszakos utak,

— állathajtó utak.

A gyűjtőutak az üzem fő közlekedési, szállítóútjai, szélességük 6—8 m.

60---------------- szintvonalak---------------táblahatár

18. ábra. Táblás sávok

A dűlőutak kisebb üzemi területeket kapcsolnak a gyűjtőutakhoz, szélességük 4—5

m.

Az időszakos utak egy-két táblát kapcsolnak a dűlőutakhoz, nyomvonaluk a táblától függ.

Az állathajtó utakat az állattenyésztési igények szabják meg (19. ábra).

Az utak mentén vízvezető árkokat kell kialakítani, és az utakat folyamatosan karban kell tartani (20. ábra).

189