Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Stefanovits Pál: Talajjavítási eljárások
A köves-kavicsos talajok telkesítése A talajok kő- és kavicstartalma jelentős mértékben csökkenti a termékenységet, és megnehezíti a talajok művelését. A talajok termékenysége azért csökken, mert a kő és a kavics a legtöbb esetben sem tápanyagot, sem vizet nem szolgáltat, ezért a talaj adott térfogata csak kevesebb vizet és tápanyagot tartalmaz a növények számára. így a köves, kavicsos területek sülevényesek és tápanyagszegények. A kő tartalmat vagy a kavicsosságot a földes rész (2 mm átmérőnél kisebb részek), valamint a kő és kavics arányával fejezzük ki. E tekintetben különbséget kell tenni a felszín, a szántott réteg, kő- (kavics-) tartalma és a talajszelvény kőtartalma között. Míg az első a talaj művelhetőségét befolyásolja elsősorban, a másik a víz- és tápanyaggazdálkodást, anélkül azonban, hogy a két mutató egymástól függetlenül használható lenne. A köves-kavicsos talajokat a 47. táblázat szerint osztályozzuk. Természetes azonban, hogy a kövek mérete is jelentősen befolyásolja a kőtartalom hatását, ezért szélsőséges esetben célszerű azt is megadni. Ha köves a felszín, a talajművelő eszközök fokozottan kopnak, és megnövekszik a vonóerő-szükséglet. A mélyebb rétegek kövessége csökkenti a gyökérzónában tárolható víz mennyiségét és a felvehető tápanyagkészletet. Különösen káros a kőtartalom akkor, ha olyan sok a kő az adott rétegben, hogy a gyökerek nem tudnak rajta áthatolni. Ha ez a réteg 1 m-nél közelebb fekszik a felszínhez, akkor a talaj sekély termőrétegű. A hazai gyakorlatban a köves, kavicsos területek meliorációja elsősorban a szőlő- területeken terjedt el a múltban. Akkor, a kézi művelés idején a szőlők talajából kézzel kiszedték a követ és a mezsgyék mentén vagy az utak mellett halmozták fel. Ezzel, ha a parcellák a szintvonalakkal megközelítően párhuzamosan futottak, kőből alkotott teraszokat képeztek ki, amelyek a talajvédelmet szolgálták. Ma legfeljebb a nagyobb köveket távolítják el, ha a szőlő telepítésekor köves foltok is bekerülnek a kijelölt területbe. Külföldön, elsősorban Európa azon részein, amelyek a jégtakaró vagy a jégárak hatása alatt állottak, és így sok a felszínen elterített kő, foglalkoznak a kövek gépesített kitermelésével. Az ebből a célból szerkesztett gépek működése a burgonyaszedő gépekéhez hasonlítható. A számítások szerint a talajból kiválasztott és elszállított kő építkezési és útépítési célokra felhasználható, és így a melioráció költsége kedvezően alakul. A lejtős területek fakadóvizes tábláinak rendezése A fakadóvizek keletkezése a lejtők geológiai felépítésével függ össze. Azokon a helyeken, ahol a lejtők különböző geológiai rétegekből épülnek fel, és e rétegek víz- áteresztése erősen eltérő, a lefelé szivárgó nedvesség a vízzáró réteg felett gyülekezik össze. Ha ez a réteg dől, akkor a felette kialakult talajvíz a réteg 47. táblázat. A köves-kavicsos talajok osztályozása dőlésének irányában mozog. Gyakori eset, hogy a dőlt rétegek a lejtőn kiékelődnek, vagyis a felszínre kerülnek. Ilyenkor a felettük mozgó víz átnedvesíti a talajt, kis mocsarakat, forrásokat, tocsogókat alakítva ki a lejtőn. A domb geológiai rétegződésétől függően ezek a vizenyős helyek lehetnek a lejtő lábánál Kőtartalom, % (kavicsosság) A felszínen A talajréteg 10-nél kevesebb kevés k6 gyengén köves 10—20 elég sok kő köves 20—50 sok kő erősen köves 50-nél több igen sok kő igen erősen köves 183
