Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Geológiai adottságok
A fontosabb agyagásványok, amelyek málláskor újonnan képződnek, a kaolinit, a halloysit, a montmorillonit, az illit, a beidellit és a nontronit. A kaolin elsősorban a földpátok mállásakor keletkezik. Réteges szerkezetű ásvány, rétegei között igen csekély a hézag. így vízfelvételük is csekély. A halloysit kevésbé gyakori, gyakran a kaolinittal együtt fordul elő. Kristályos szerkezete a csillámokéhoz és a kaolinitéhoz hasonlóan réteges. A montmorillonit viszonylag nagy mennyiségű magnéziumot tartalmazó, lemezes szerkezetű ásvány. Sok vizet képes felvenni, amitől jelentősen megduzzad. Ekkor rétegei eltávolodnak egymástól. Száradáskor a rétegek ismét összehúzódnak, s ezért erősen zsugorodik. A talajok kémiai folyamataiban nagy jelentőségű báziskicserélésre erősen hajlamos. Az illit ugyancsak gyakori alkotórésze az agyagoknak. A beidellit és a nontronit nem játszanak különösebb szerepet a talaj alkotó kőzetek agyagásványai között. Az agyagokban a málláskor keletkezett agyagásványokon kívül vannak olyan mállási maradékok is, amelyek ellenálltak a kémiai hatásoknak. Ilyenek a kvarc, a földpátok, a csillámok, a muszkovit, a piroxének, az amfibolok, a kalcit, a limonit, a korund stb. Az agyag tartalmaz továbbá növényi és állati vázrészeket, szerves vegyü- leteket, valamint az agyag ülepedése után képződött ásványokat, pl. dolomitot, pi- ritet, gipszet stb. Az agyagok mechanikai összetételének ismerete a szemcsefelülethez kapcsolódó folyamatok megítélése nézőpontjából fontos. Általában iszapolással határozzák meg. Az agyagok kémiai összetétele az eltérő ásványösszetétel következtében igen változatos. így általános összetételükről nem beszélhetünk. A mezőgazdaság szempontjából fontos tulajdonság az agyagok vízzel szembeni viselkedése. Az agyagásvány-tartalomtól és a szemcsenagyságtól függő mértékben a vízfelvevő képességük nagy. A legtöbb vizet a montmorillonit veszi fel. Duzzadt, vízzel telített állapotban vízátnemeresztővé válik, s ezzel a talaj csapadékbefogadó képessége megszűnik. A nagy kolloidtartalmú agyagok a nagy vízmegkötő képesség következtében a növények számára kedvezőtlen vízellátásúak. Víz hatására az agyagok fizikai ellenállóképessége nagymértékben változik. A szárazon kőkemény agyagok sok víz hatására elfolyósodnak. Az elfolyósodáshoz szükséges vízmennyiség a vizsgált agyagra jellemző százalékos érték. A talajok művelésére legkedvezőbb nedvesség a képlékenységi határon van. Ennél a víztartalomnál a talaj jól morzsálódik, már nem gyúrható. A melioráció során végzett földmozgatás ugyancsak a képlékeny- ség határán a kedvező. Tömörítéshez viszont az ennél 2— 3 súly-%-kal kisebb víztartalom az előnyös. Csapóföldnek nevezzük azt az agyaghoz hasonló kolloiddús kőzetet, amelyben sok a montmorillonit. A bentonitnak is nevezett kőzet nem törmelék, hanem üledékmaradék. Hazánkban sok helyen ipari célokra is bányásszák. Zsíros tapintatú, derítésre is jól használható anyag. Vízben könnyen szétázik, erősbázis-kicserélő képessége nagy. A bauxit kolloidméretű maradéküledék, amely fő részben alumínium-oxidból áll. Emellett vizet, valamint a vas, a szilícium, a titán, a magnézium, a kalcium, a foszfor oxidjait is tartalmazza. Vöröses színe a vastartalmú ásványoktól származik. Tömött, víznek jól ellenálló kőzet. A lösz mint talajalkotó anyakőzet a laza üledékes kőzetek közé tartozik, geológiáikig azonban az összeálló törmelékes kőzetek közé sorolják. Mechanikai összetétele szerint a finom homokok és az agyagok közé esik. Szemcsenagysága eléggé egységesen 0,2 és 0,02 mm közé esik. Ásványainak 40—50%-a kvarc, emellett gránit, muszkovit, amfibol, kalcit stb. A kis szemcséket a már leülepedett fázisban keletkezett vékony kalcithártya ragasztotta össze. Ez a viszonylag száraz időjárás mellett kialakult sztyeppnövényzet hatására keletkezett a gyorsan elbomló humuszanyagokból. Ez a kalcithártya konzerválta a lösz jellegzetes csöves szerkezetét, ami a gyökér20
