Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Stefanovits Pál: Talajjavítási eljárások
A lápföldhöz mindenkor legalább 30% istállótrágyát, valamint 8—10 q/ha vegyes műtrágyát kell adni. Ez a műtrágyaadag nem pótolja a felszíni műtrágyázást, amelyet a szokásos módon és adagban ettől függetlenül célszerű kiszórni. A földes kopárok javításának költségei nehezen különíthetők el az előfeltételként jelentkező talajvédelem költségeitől. Ha mégis a javítóanyag árát, szállítását, be- munkálását, valamint az adalékanyagokat vesszük számításba, akkor a költségek nagy általánosságban 8000 Ft/ha körül mozognak. A homoktalajok javítása A homoktalajok javítása, mint már a kis szervesanyag-tartalmú talajok tárgyalása során megállapítottuk, alapjában véve a kolloiddúsításon, valamint tápanyagtőke- gazdagításon alapul. A szerves és szervetlen kolloidokkal való dúsítás A felhasználható anyag egyrészt azonos a földes kopároknál leírtakkal, vagyis a lápföld és a tőzeg, másrészt kiegészül ez a keret az ásványi kolloidokat tartalmazó anyagokkal, így az agyagásványokkal, valamint a helyi eredetű agyagos, márgás anyagokkal. Mindezek célja a homokból hiányzó kolloidok pótlása, azonban nem mindegy, hogy a javítóanyagokat önmagukban vagy keverve, és milyen arányban használjuk. Általában az ásványi kolloidok önmagukban nem alkalmasak homokjavításra. Szerves kolloidokkal keverve azonban kedvező lehet a hatásuk. Az agyagásványok közül elsősorban a montmorillonit típusú agyagásványokat tartalmazó agyagféleségek alkalmasak, különösen akkor, ha őrölhetőségíik és fel- iszapoltságuk kedvező. Lényeges tulajdonságuk a nagy kationkicserélő képesség, melynek nagyobbnak kell lennie 50 mg. e. é./100 g-nál, valamint a higroszkópos- ságuk, melynek többnek kell lennie 5 hy-nál. Ezekből a javítóanyagokból a lápföldhöz vagy a tőzeghez legfeljebb 30% keverhető. A helyi agyagféleségekkel szemben kisebb a minőségi követelmény. Általában a homokhátak között található, különböző mennyiségű humuszt vagy kotus anyagot tartalmazó agyagos, iszapos talajrétegek, amelyek lápfölddel vagy tőzeggel fele-fele arányban keverve használhatók. Kívánatos, hogy az ásványi kolloidok mennyisége, vagyis az agyagfrakció a 30%-ot meghaladja, és így kationkicserélő képessége elérje a 30 mg. e. é./100 g-ot. A helyi javítóanyag márga is lehet, amely akkor megfelelő, ha a szénsavas mész mellett az említett agyagmennyiséget és T-értéket eléri. A javításhoz szükséges mennyiség. Nagymértékben függ a szerves és szervetlen kolloidok arányától, továbbá attól, hogy szántóföldi művelésre szánjuk-e a javított területet vagy állókultúrát telepítünk rá. Az üzemi eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy az összes javítóanyag meny- nyisóge 500 és 1000 q/ha között változik. Az alsó határ az 50% szerves anyagot tartalmazó tőzeg, valamint a montmorillonit agyagásvány (bentonit) esetében érvényes, a felső határ a helyi javítóanyagokra vonatkozik. A szerves és szervetlen kolloidokkal való dúsítás módja. A homoktalajok esetében a javítóanyag istállótrágyával való kiegészítése, műtrágyákkal telítése és mély rétegben való elkeverése a feladat. A talaj bavitel mindenképpen ekével történik, szántón 40—45 cm mélységbe, állókultúrák esetén a forgatás mélységéig. Eredményes lehet a felszínen elterített javítóanyag leforgatása előhántós ekével, ez esetben ugyanis nagyobb része a mélyebb rétegbe kerül. 176
