Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
bányák, kavicsbányák, homokbányák), amelyek különösen a külfejtéses bánya- műveléskor szembetűnőek és nagy kiterjedésűek. Ebbe a problémakörbe sorolhatjuk továbbá a településeket kísérő roncsolt területeket (pl. vályogvető gödrök), az ipari meddő- és hulladékhányókat, a hőerőművek pernyeiszap-tárolóit stb. Mindenkor termőréteg nélküli, a növényi élet számára igen kedvezőtlen adottságú területekről van szó. A nagyobb területeket, tájrészeket érintő komplex meliorációnak fontos feladata tájba való beillesztésük és újrahasznosításuk előfeltételeinek a megteremtése. Ennek a meliorációs feladatnak a megoldásában nélkülözhetetlen eszköz a fásítás. A fásítás elsődleges feladata a kopárrá vált területeknek, élettelen nyers talajoknak növénytakaróval való fedése, a talajélet megindítása, az erózió elleni védelem, valamint a táj képét rontó csupasz foltok eltüntetése végett. Távolabbi cél az összességükben jelentős ilyen területek újbóli termelésbe vonása (pl. faanyagtermesztés) vagy más hasznos funkció (pl. üdülés) szolgálatába állítása. Némely ipari meddő- és hulladékhányó, pernyeiszap-tároló a lerakott anyagnak a növényzetre kifejtett mérgező hatása miatt nem is fásítható. Ilyen esetekben részben a környezetvédelem céljából, részben a depóniák eltakarása végett közvetlen környéküket kell körülfásítani. Ezek szélvédő és környezet javító hatására hosszabb idő múltán a depóniákon is kialakulhatnak olyan viszonyok (mállás, a felszínükre hulló por, a káros anyagok kilúgozódása stb. következményeként), amelyek előbb természetes gyeptakaró, majd később igénytelen cserjék és fák megtelepedését is elősegíthetik. Depóniák fásítása. A bányaművelés nyomán meddő- és törmelékhányók (depóniák) keletkeznek, valamint bányaüregek maradnak vissza. A depóniák fásításakor első teendő azok rendezése. Ennek eredményeképpen laposabb depóniatető és 4—10° esésű rézsűk alakulnak ki. A meddőhányók egész felszíne erős csepp-, szétiszapoló és rétegeróziós hatásnak van kitéve. Újabban már az egykori fedő termőréteget a bányaművelés kezdetekor külön tárolják, és a depóniák, bányaüregek rendezésekor kialakított felszínre visszatérítik. Az ekként rendezett felszín egészén egyidejűleg elvégezhető a rekultivációs fásítás. Ma azonban még többnyire a régebbről, a termőtalaj visszatérítésé nélkül reánk maradt mesterséges terepalakulatok fásítása a feladat. A meddőhányók anyaga nem egynemű. A növényzet odatelepítését, így a fásítást is mindig a némileg kedvezőbb tulajdonságú részeken kell kezdeni, majd a már megtelepült növényzet védelmében kell kiterjeszteni a munkát a kedvezőtlenebb adottságú részekre. A depóniatetők rossz vízbefogadó képességű helyeinek a felszínéről a csapadékvíz elfolyhat. Ennek megakadályozására kis sáncok kialakításával célszerű kb. 10X10 m méretű, esetleg nagyobb ,,kalitkák”, medencék kialakítása. A depónia- tetőket a kedvezőtlen adottságokhoz leginkább alkalmazkodó, ún. pionír fa- és cserjefajokkal kell fásítani. Ezeket elsősorban a környéken fellelhető őshonos vagy meghonosodott fajok közül válasszuk meg. Ennek megfelelően számításba jöhet a cserjék közül a vadrózsa, a galagonya, az ezüstfa, a madárbirs- (Cotoneaster-) fajok, a törpemandula, a veresgyűrűsom, a sajmeggy, a fanyarka (Amelanchier ovális), a fagyai, a kökény, a sóskaborbolya (Berberis vulgaris), a varjútövisbenge (Rhamnus catharti- ca), a fák közül a virágos kőris, a csertölgy, a molyhostölgy, a fekete nyár, a szürke- nyár, a vadkörte, a vénicszil, a turkesztáni szil, a feketefenyő, a boróka (Juniperus communis, J. virginiana), kedvezőbb esetekben a mezei juhar, a hárs, az akác, az erdeifenyő, a berkenye (Sorbus Aria). A depóniarézsűk a víz- és a szélerózió következtében a legkedvezőtlenebb adottsá- gúak, különösen a középső és a felső harmadukon. Befásításuk többé-kevésbé hasonló feladatot jelent, mint a lejtős területek erózió elleni védelme fásítással. Padkás kiképzés után, sűrű hálózatban akác, feketefenyő, feketenyár, szürkenyár, vadrózsa, törpemandula, madárbirs, veresgyűrűsom, galagonya, kökény, fagyai, ezüstfá, ördögcérna telepítése vezethet eredményre. A leginkább kedvező termőhelyi viszonyok a rézsűlábak összemosott, lejtőhordalék jellegű talaján alakulnak ki. Itt virágos kőris, 142
