Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Geológiai adottságok
— agyagkolloidok és — sók. Ez a csoportosítás a talajok fizikai tulajdonságainak tárgyalásakor kerül előtérbe. Geológiai nézőpontból a kőzeteket három csoportba osztjuk: — eruptív kőzetek, — üledékes kőzetek, — metamorf (átalakult) kőzetek. Az eruptív kőzetek a Eöld izzón folyó magmájának megszilárdulásakor keletkeznek. Az üledékes kőzetek a felaprózódott, mállott kőzetek anyagából víz vagy levegő közvetítésével ülepednek le. A metamorf kőzetek az eruptív vagy az üledékes kőzetek átalakulása során keletkeznek. Az egyes kőzetek, illetve azok mállási termékeinek tulajdonságai eltérő talajfejlődési lehetőségeket jelentenek, amelyek a melioratív beavatkozások minőségét és módját is körülhatárolják A kőzetek szilárdsági tulajdonságainak ismerete a vízépítésben való alkalmasság megítéléséhez is szükséges. Eruptív kőzetek A Eöld mélyéből felfelé törő folyós magma vagy még a felszín elérése előtt — tehát a földkéregben —, vagy a felszínen lávaként szilárdul meg. A felszín alatt megszilárduló magma tömege, helyzete, alakja szerint különböztethető meg. Nagy tömegű magmaalakzat a batolit és a tömzs. Az üledékes kőzetek közé benyomuló, azokat felboltozó magma a lalckolit, a kőzethasadékokat kitöltő a telér. A vulkánokon keresztül a felszínre törő magma mint lávaár vagy -takaró jelenik meg. Gyakran ez védi meg az alatta levő üledékes kőzeteket a lepusztulástól. A magma kémiai összetételétől, a lehűlési időtől és a felette levő tömegek nyomásától függően különböző nagyságú elegyrészekben kristályosodik ki. Lassú lehűléskor a magma egész tömegében kristályosodik (hölokristályos). A hirtelen lehűlő lávában a részecskéknek nincsen elegendő idejük a térrácsba csoportosuláshoz, illetve a kristályosodáshoz, s így a láva amorf alakban merevedik meg. A kettő közötti átmenet a hipokristályos állapot. Ha a felszínen megdermedő láva már a kifolyás előtt is jelentős nagyságú kristályokat tartalmazott, akkor még a lehűlés során is keletkeznek apróbb kristályok. Az ilyen kőzetet nevezik porfirosnak. A meliorációval a szilárd eruptív eredetű kőzetek csak akkor kerülnek kapcsolatba, ha a felszínre vagy a felszín közelébe kerülnek. Mint tömör szilárd természeti tárgyak a felszíni pusztító erőknek jól ellenállának, viszont a növényzet számára nem hasznosíthatók. A felettük levő talajtakaró tehát fokozott védelemre szorul, mivel gyakorlatilag pótolhatatlan. Az eruptív kőzetek szilikátok, amit oxidok, foszfátok és egyéb ritka vegyületek kísérnek. A szilícium-dioxid (Si02) mennyisége határozza meg telítettségi állapotukat. Savanyúak, ha 65%-nál több kovasavat tartalmaznak. Semlegesek 65 és 52% közötti, bázisosak 52% alatti Si02-tartalom esetében. Az eruptív kőzeteket ásványi, kémiai összetételük és szövetük szerint csoportosítjuk (1. táblázat). Meliorációs nézőpontból fontos ismernünk kémhatásukat és mállásra való hajlamukat. Mélységi kőzetek Gránit. Savanyú, 60—80% kovasavtartalmú, kristályos-szemcsés szövetű kőzet. Különösen az apró szemű gránit igen szilárd. Az éghajlati hatásokkal szemben nagyon ellenálló. A nagy kristályú földpátokat tartalmazók a hőmérséklet-ingadozások 14
