Szabó Dénes: Gépesített áttelepítésű esőztető öntözőberendezések (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1975)
Az öntözésről
Az öntözésről Gazdaságainknak az a megfontolt törekvése, hogy termesztéstechnológiáik korszerűsítése a termelés biztonságával is párosuljon, célszerűen tervezett és szervezett vízgazdálkodást követel. A vízgazdálkodás rendkívül sokoldalú tevékenységet foglal magába. A mező- gazdasági nagyüzemek szemével nézve elsősorban a belvízrendezést, a kisebb víztározók (halastavak) létesítését, és nem utolsósorban a csapadékpótló öntözés széles körű elterjesztését öleli fel. Hazánk területe — az időjárási térképen — az úgynevezett kontinentális zónába tartozik, amely többek között azt is jelenti, hogy csapadékellátottsága rapszodikus, nemegyszer szélsőséges. A termelés biztonsága pedig a viszonylag meghatározott, optimális időben jelentkező kiadós esőket (vagy más csapadékot) igényli. Nyilvánvaló tehát, hogy a kívánatos terméshozamok érdekében a lúányzó csapadékot pótolnunk, magyarul szólva öntöznünk kell. Mezőgazdaságunkban a termesztéstechnológiai folyamatok zömét gépesítették. Nem kivétel ez alól a korszerű öntözés sem, amit a gazdaságainkban egyre inkább mutatkozó munkaerőhiány még inkább indokol. Az öntözés egyik legelterjedtebb módja az esőszerű öntözés, amelynek gépesítése, főként a vezetékhálózat áttelepítésének gépesített megoldása, világjelenség. Erről szeretnénk szólni e könyvecskében úgy, hogy minden gazdaság minden szakembere a leghatásosabb, a leggazdaságosabb, a legmegfelelőbb géptípust választhassa ki. 7
