Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
7. A fejlődés második szakasza
) Országos halozat • párolgásmerő kád ■ liziméter O kísérleti területek párolgásmérő kádakkal 32. ábra. A vízfelületek párolgását és az evapotranszspirációt mérő hálózat Az evapotranszspirációt mérő állomás hálózatot 1966—67-ben építette ki a VITUKI az Országos Meteorológiai Intézet és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (Petrasovits—Balogh, 1974) együttműködésével (32. ábra). Az Alföld 50 000 km2 kiteijedésű területén 12 állomás van. Minden állomás átlagosan 10 azonos elven működő liziméter (általában Thornthwaite—Mather félekompenzációs liziméter) van, amelyek csak a berendezések felszínét borító növényzet fajtájában térnek el egymástól. A hálózaton kívül a területen 8 kutatóállomás helyezkedik el, mintegy 130 működő liziméterrel, ez 250 km2/állomás sűrűséget jelent. Az Alföld tehát az evapotranszspiráció megfigyelése szempontjából a világon az egyik legjobban felszerelt terület. A talajnedvesség mérő hálózat 1971-74 között Magyarország észak- nyugati részén, a Kisalföldön épült ki és 67 mérőállomásból áll (Csorna— Major, 1973). A hóvízegyenértéknek hálózatban való mérése csak akkor kezdődött el, amikor a vízkészlet-gazdálkodási tevékenység a kisebb vízgyűjtőkre is kiterjedt. Elsősorban a tározók üzemirányításához szükséges előrejelzések kidolgozása érdekében kellett ismerni a vízgyűjtőn hó formájában tározódó készletet. A hálózat kiépítését a VITUKI 1959-ben kezdte el és a következő évben már 15, elsősorban síkvidéki állomáson napi 20 mérés átlagaként állapították meg a hóvízegyenértéket. 1972-ben az állomások száma 62-re növekedett. Az Országos Meteorológiai Szolgálat 1967—69 között 18 71
