Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
5. A fejlődés első szakasza
— a vízállásváltozásokhoz hasonlóan meghatározták a viztömegváltozások vonalait Naménynál és Záhonynál, áradáskor és apadáskor, figyelembe véve a záhonyi szelvény víztömegét a naményi szelvényben lévő víztömeg idején. Az előrejelzések pontosságát vizsgálva Péch kimutatta, hogy 158 kulmináció közül 125 esetben ért el ±10 cm-es pontosságot, a többi esetben a hiba szélsőértékben a +19 és —26 cm-t érte el. A folyamatos előrejelzésnél, amikor az alsó vízállást nem vette figyelembe az 1313 esetből 55,9%-a 0—10 cm-es és 32,5%-a 10-20 cm-es eltérési hibát mutatott. Péch előrejelzési munkáját Korbély József folytatta. Olyan módszerhez folyamodott, ahol a független változók száma kettőnél több is lehet és arra törekedett, hogy minden tényező hatását — különösen a mellékfolyókét és a befogadókét — külön-külön is kifejezze (Korbély, 1909). Korbély megállapította, hogy „a feladat tulajdonképpen határozatlan, mert nem ismerjük az összes mértékadó tényezőket és a priori nem tudjuk meghatározni az összefüggés legcélszerűbb alakját. A legcélszerűbb függvényalak helyett ezért a legegyszerűbbet választottam és az összefüggést V — a + bx + cy + dz lineáris alakban fejeztem ki. Az egyenletben V az előrejelzett vízállás, x y, z pedig a vízállást előidéző független változók; b, c, d állandók; a pedig a függvény kezdő értéke.” A legkisebb négyzetek módszerével 13 árvíz adataiból a mellékfolyók (Maros, Körösök) hatásának figyelembevételével meghatározták a szegedi várható vízállást: VSz =0,10*, + 0,63 y m + 0,68 zf ahol *, a Körös tárcsái, ym a Maros peijámosi, z a Tisza tokaji vízállása. Az átlagos hiba 12 cm-re adódott a szélső eltérés pedig +35 és —21 cm között változott. E módszer alapján jeleztek előre a Sebes-Körösön Nagyvárad—Foki-híd között 9 cm átlagos hibával (+14, —16 cm szélső értékek), Berettyón Margita és B.újfalu között 15 cm átlaghiba (+30, -24 cm) továbbá B.újfalu-Szeghalom között, figyelembe véve a Sebes-Körös hatását 13 cm átlagos hibával (+26, —23 cm) és a Tisza Tokaj—Csongrád közötti szakaszon 11 cm-es átlagos hibával (+26, —22 cm). A módszert a Dunára is alkalmazták és pedig a Stein-i kulmináció bekövetkezése után 6 napra Budapestre tudtak előrejelezni (Zuber 1929). Az összefüggések gyakorlati szempontból a várakozásnak megfeleltek, hiszen a csongrádi és a szegedi vízállásokat 8—10 nappal előre 11-12 cm-es hibával lehetett előrejelezni. A tudományos szempontból a módszer azért nagy jelentőségű, mert egyrészt az összefüggések segítségével meg tudták határozni a töltésszakadás nélkül kialakuló csongrádi és szegedi tetőző vízállásokat, másrészt feltételezve, hogy a Tisza és a Sajó addigi legnagyobb árvize (1888-i) találkoznék a 44
