Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)

5. A fejlődés első szakasza

ben volt hivatva véleményt mondani, a Vízrajzi Osztály helyettes vezetője hivatalból tagja lett (Faragó, 1902).

A tudományos eredmények közül természetesen az árvizek előrejelzésének új módszerét kell elsőként kiemelni.

A Vízrajzi Osztály új módszere a következő alapelvekre épült:

— csak az utolsó évek vízállásait (valamennyit, tehát a kisvízállásokat is) elemezték részletesen,

— megállapították az egyes vízmércék közötti levonulási időt, (mai kifejezéssel .kritikus út”), a „szorosan összetartozó vízállások” egybevetésével;

— több folyó együttes hatásának figyelembe vétele érdekében a mellékfolyók vízállásait egyenlő értékre” hozták, — homogenizálták — a főfolyó vízállásaival:

— a vízállások egybevetésénél tekintetbe vették a felső vízmércénél mutatkozó vizszintváltozás nagyságát és az alsó vízmércénél már létező vízmagasságot;

— „a kulmináló—völgyelő és áradó-apadó vízállásokat külön-külön vetették egybe és a köztük létező összefüggést, vagyis a bennük rejlő törvényt, úgynevezett ,,víz jelző vonalakban” fejezték ki (Vízrajzi Osztály, 1895, 97). Vagyis nemcsak az árhullámok tetőzésének magasságát és idejét, hanem a teljes árhullám levonulását (áradó és apadó ágat) is előrejelezték.

A módszert a Tiszán alkalmazták, éspedig a Tisza naményi vízállásaiból jeleztek előre Záhonyra, majd a Tisza záhonyi és a Bodrog zempléni vízállásaiból, a két folyó egyesülésének szelvényére, Tokajra.

Az előrejelzés első műveleteként a levonulási időket határozták meg „Minthogy nemcsak a kulmináló vizek leérkezésének idejét szükséges tudnunk, ha napról napra kívánjuk a várható vízállásokat előre jelezni, és minthogy tanulmányunk közben kiderült, hogy bizonyos vízállás tovahaladásának sebességére nézve, nemcsak a vízállás magasságának van befolyása, hanem bizonyos mértékben annak is, hogy mily mértékben történik a vízállás változása: gyorsan-e vagy lassan? Ezen oknál fogva nem elégedhettünk meg csak a kulminációk leérkezési idejének megállapításával, hanem azt ki kellett terjesztenünk minden vízállásra”. (Vízrajzi Osztály, 1895,97). A különböző naményi vízállásokhoz és vízállásváltozásokhoz tartozó Namény— Záhony közötti leérkezési időket a 16. ábrán adjuk meg. (Az ábra az eredetinek csak egy kis részlete .Péch, ha statisztikai vizsgálatot és konfidencia sáv meghatározását nem is végzett, de mindenesetre figyelembe vette ,hogy a minták elemszámának függvényében azok megbízhatósága változik. A 16. ábrán található tört számok számlálói mutatják a Namény-Záhony közötti levonulási időt, a nevező pedig, hogy ez hány eset átlaga. „Az esetek számából láthatjuk, hogy a leérkezési idők vonalának meghúzásánál melyik átlagos értékek vehetők biztosabbnak és melyik hanyagolható el .„{Vízrajzi Osztály, 1895,97).

Az előrejelzés második műveleteként meghatározták és grafikusan ábrázolták:

— a felső és alsó mércék összetartozó kulminációk vízállásait;

— a felső mérce vízállás változása következtében az alsó mérce vízállásváltozását. Egyrészt kidolgozták azt az esetet „midőn bármely oknál fogva nem vehetjük számba az alsó mérczénél azt a vízállást, melyet a felülről leérkező víz ott találni fog”, másrészt „megkísértettük kombinációba venni azokat a záhonyi vízállásokat, amelyek a naményi kulminációk idején már tényleg léteztek”- (7 7 ábra).

41