Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
2. Az egységes szervezet létrejötte
államtitkár.) Megállapította, „hogy itt nem lehet arról szó, hogy a vízműtani adatok tudományos alapon gyűjtessenek, mert hiszen erre nagyon csekély összeg lenne a 20 000 forint; hanem ... annak idején már a t. Ház bizottsága által tárgyalás alá vétetett s akkor ... az összes költség, mely az intézet felállításával járt volna, körülbelül 2 millió forintban (tíz év időtartamra) volt előirányozva...” A 20000 forint összeggel „a műszaki tanács kebelében felállíttatik egy kisebb osztály ... ahhoz, hogy önálló nagy hivatalt szervezzünk, pénzünk nincs.” Herman Ottó és Hieronymi Károly még egyszer felszólalt. Érdemes Herman Ottó Hironymi Károllyal való vitájából idézni: „képviselőtársam előadásából arról győződtem meg, hogy a vízrajzi adatok megszerzését illetőleg határozottan csak mint mérnök szólt és a vízmérczénél tovább nem megy. De a vízmércze leolvasása szerintem éppen annyitér a hydrographiában, mint a meteorológiánál a régi rendszer szerint az adatoknak naponként háromszor való leolvasása, mert ezekből sem hypothesisre, még kevésbé törvényre jutni nem volt lehetséges.” {Országgyűlés Naplója 1886). Az országgyűlés által megszavazott 20 000 forint állami költségvetési keret megadta a lehetőséget, hogy Baross Gábor a közmunka- és közlekedés- ügyi miniszter 1007/1886. ein. sz. rendeletével 1886. május 1-én végre megkezdhette munkáját, a minisztérium Műszaki Tanácsán belül, a Vízrajzi Osztály. Az egységes központi szervezet tehát szerény keretek között jött létre, de akik harcoltak érte, tudták, hogy sok országot megelőzve még mindig időben,széles körű, előremutató feladatkörrel létesült és bíztak benne, hogy ez csak a kezdete egy, a vízgazdálkodás érdekeinek megfelelő, központi feladatokat ellátó országos intézménynek. Tudták, hogy bármennyire is hosszú vita és előkészítés előzte meg a központi szervezet alapítását, létrehozásával mégis az elsők között volt a világon. A világ legrégibb önálló és tudományos jellegű vízrajzi szervezetének tekintett „Service hydrométrique du bassin de la Seine” 1854-ben kezdte el működését. Utána 1872-ben a svájci „Hidrometriai Hivatal”, 1874-ben Oroszországban a „Navigacionno- opisznaja komisszija” (NŐK), 1875-ben Csehországban a „Hidrológiai Bizottság” és 1883-ban „Zentralbüro für Meteorologie und Hidrographie des Grossherzogtums Baden” (Karlsruhe) létesült szervek előzték meg a magyarországi Vízrajzi Osztályt. E szervezetek feladatkörét és hatáskörét elemezve Lászlóffy (1955) arra a megállapításra jutott, hogy „a hidrológiai kutatás tárgyköre oly nagy, és a vele szemben támasztott igények oly sokoldalúak, hogy részletes tanulmányok alapján is nehéz volna eldönteni, melyiket tekintsük a felsorolt szervezetek közül a mai értelemben vett vízrajzi intézetek ősének.” A Vízrajzi Osztály feladatkörét oly előremutatóan állapították meg, hogy csaknem minden változás nélkül, az alapfeladatokat és a vízgazdálkodás igényeit is tekintve, ma is megfelel. A korszerű feladatkör a közmunka- és közlekedési miniszter 1007/1866 ein. sz. alapító rendeletéből egyértelműen kiolvasható: „a folyamszabályozás, ármentesítés, vízhasznosítás és hajózás érdekében szükséges adatok összegyűjtése, a még hiányzók 17
