Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 4. A vízháztartási mérleg
4.3.1.3. A vízhó'mérséklet A felszíni és a felszín alatti vizek hőmérsékletének43 ismerete egy sor hidrológiai (pl. párolgás, jégtakaró kialakulása, valamely tó napi vagy évi energiafelhalmozódása) feladat megoldásánál elengedhetetlen. A víz hőháztartása lényegesen eltér a talaj, ill. a levegő hó'háztartásától. Ezt a különbséget figyelembe kell venni mind a Föld hőháztartásának vizsgálatánál (hiszen a Föld felszínére érkező globális sugárzás 71%-ban vízfelületet ér), mind egy adott terület (vízgyűjtő, természetes tó vagy mesterséges tározó) hő- és vízháztartási mérlegének elkészítésénél. A víz és a talaj hőháztartása között- az első lényeges különbség a víz- és a talajfelületek albedójának (4-VIII. táblázat), ill. abszorbciós tényezőjének (4~IX. táblázat) és hatékony kisugárzásának eltérő értékeiben mutatkozik. A vízfelületek nagyobb sugárzáselnyelő képessége azt jelenti, hogy egységnyi vízfelület ugyanolyan erősségű globális sugárzásból többet nyel el, mint az átlagos földfelület és lényegesen többet, mint a hó- ill. gleccserfelületek (4~IX. táblázat).- a második lényeges különbség a víz és a talaj fajlagos hőkapacitása (fajhő), ill. a fajlagos hővezető képessége (hővezetési együttható) eltérésében van. A víz fajlagos hó'kapacitása más testekhez viszonyítva igen nagy (10 °C víz esetén cw = 4,28 J kg-1 K_1, míg száraz talaj esetén cs = 2,0, ill. homoktalajoknál cs = 0,8 J kg-1 K—4) és fajlagos hővezető képessége (Xw = 46,9 W m—1 K—*) igen kicsi. A víz e tulajdonsága a hőháztartás szempontjából azt jelenti, hogy ugyanolyan erősségű sugárzás esetén a vízfelszín lényegesen lassabban melegszik fel, de lehűlése is lassabban megy végbe, mint a talajfelszíné. (Hőtároló, hőkiegyenlítő szerep.) Méréstechnikai szempontból pedig felhívja a figyelmet, hogy csak napi egyszeri (reggel 7 órai időben) vízhőmérséklet-mérés értékei mintegy 0,5-1,0 °C- kal alacsonyabbak a valódi középértéknél. Ezt elsősorban a léghőmérsékleti viszonyokkal való összehasonlításnál figyelembe kell venni ( VITUKI, 1967).- a harmadik lényeges különbség a víz és a talaj hőháztartása között abból adódik, hogy a Föld felszínén elhelyezkedő víztömegeknek (felszíni vizek) különböző mértékű mozgása van. Vízfolyásoknál- egyazon szelvényben, a turbulens mozgással járó vízcsere eredményeként, a víz egész tömegének közel azonos a hőmérséklete. Kivételes hely lehet a nagyobb mértékű szennyvízbeömlési helyek környezete;- hossz mentén pedig, különösen nyáron, már a globális sugárzás hatása érvényesül. (A Duna júliusi középhőmérséklete Rajkától Mohácsig mintegy +4 °C-kal növekszik. Ugyanezen szakaszon a víz hőfokkülönbsége januárban csak —0,5 °C.) 43 43 Vízhőmérséklet (water temperature):- felszíni víznél (folyó vagy állóvíz) a parttól 1,00 m távolságban a vízfelszíntől 0,30 m mélységben;- talajvíznél a kútban a nyugalmi vízszint alatt és a kúttalp felett 0,30 m-re;- kutakból kifolyó víznél a kútfejtől számítva 5,00 m-en belül mért érték. Sl-mértékegysége (ISO, WMO szerint) a kelvin; jele: K; betűjele (jelölése): Tw. (Törvényes, de nem Sí-egység: °C; betűjele: tw) 76
