Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 4. A vízháztartási mérleg
azonban a napszakok (dél, ill. hajnal), ill. az évszakok (nyár, ill. tél) változásával lényeges eltérés lehet. Pl. télen 0,1-0,2 °C, nyáron pedig 1,0-1,5 °C értékkel számolhatunk. A Vízrajzi Évkönyvekben 1958 óta megtalálható az adott évi átlagos léghó'mérséklet területi eloszlása, ill. a 60 év átlagától (1901-60), továbbá az adott év tenyészidő- (IV. 1.— X. 30.) átlaga, ill. a tenyészidő' 60 év átlagától való eltérés. A Vízrajzi Évkönyv 4 állomásra (Szombathely, Budapest, Szeged, Debrecen) grafikusan is megadja a léghőmérséklet ötnapos középértékeit, az 1901-60 év átlagait és szélső értékeit (max., min.), 12 állomásra pedig a havi közép-léghőmérséklet adatait és hőösszegeket, feltüntetve 1901-60 átlagait, szélső értékeit (max., min.) és a 60 év hó'összeg átlagát. A Meteorológiai Évkönyv (3. rész Éghajlati adatok) közli a léghőmérséklet havi és évi közepeit, az abszolút maximum és minimum adatokat °C-ban, továbbá a léghőmérséklet gyakoriságát %o-ben. Az Időjárási Havijelentés pedig 22 éghajlati főállomás és 92 első és másodosztályú állomás napi, havi középhőmérsékleti adatait, a tárgyhavi abszolút maximum és minimum értékeit adja közre. 4.3.1.2. A talajhőmérséklet A Föld felszínén elnyelt, elsősorban rövidhullámú sugárzás (globálsugárzás) hatására a felszínről a talaj belseje felé hőáramlás indul meg, és a talaj felmelegedése megkezdődik. Éjszaka (télen nagyon gyakran még nappal is) a hőáramlás iránya megfordul, és a talaj hőmérséklete csökken. A talaj hőáramsűrűségének értéke a 9«= As^ (Win“2) (4-12) egyenlettel határozható meg, ahol: As - a talaj hővezető képessége (W m-2 K 1);- a függőleges hőmérséklet gradiens (K m-1). A talaj hővezető képessége (As) nem állandó, hanem függ a talaj összetételétől és a talajnedvességtől (Geiger, 1961). A As értéke nagyon nedves talaj esetén akár 3-5-szöröse is lehet a száraz talajénak. Pl. száraz agyagra As = 0,1-0,6 míg nedves agyagra As = 0,8- 2,0 (W m-2 K_1). A talaj hőmérséklete a földfelszín alatt 1,0-1,5 m-ig követi a talajt érő hőáram- sűrűség napszakok és évszakok szerinti változását. Ennél mélyebb rétegekben a napszakok hőmérsékleti ingadozásai már kiegyenlítődnek, és 20,0-25,0 m mélységben pedig már az évi hőmérséklet-változások sem érvényesülnek (Németh, 195j). E mélység után a geotermikus gradiensnek megfelelően a földkéreg hőmérséklete egyenletesen növekszik, átlagértékként minden 30-35 m után 1 °C-kal. Az IC ID (1967) szerint a talajhőmérséklet a termesztett növények gyökérzónájában mért hőmérséklet. A talaj hőmérsékletének mérése a talajfelszínen, ill. a talajfelszín alatt 0,20 inig, általában hajlított végű higanyhőmérőkkel történik. A hőmérő higanyos edénye nem gömb alakú, hanem hengeres és nagy hőmérséklet-ingadozás (—35 °C-tól +60 °C-ig) mérésére alkalmas. A hőmérőket úgy helyezik el, hogy a hengeres edény 74
