Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 4. A vízháztartási mérleg
A léghó'mérséklet pontbeli mérésének adatait a napi, a havi, ill. az évi változást jól jellemzó' idó'sorokon dolgozzuk fel. Ezenkívül általában a napi, havi, évi, ill. többévi átlagokat határozzuk meg. A vízgazdálkodás számára, ill. a vízháztartási mérleg párolgási tagjának meghatározása, továbbá a hófelhalmozódás és -olvadás, jégképzó'dés jelenségének megismerése érdekében egy adott terület (vízgyűjtő') jellemző léghőmérsékleteinek térbeni és időbeli változását kell ismerni. Egy adott állomáson az adatok legcélszerűbb feldolgozási módja, ha egyrészt havi átlagértékekkel számolunk, másrészt a sokévi havi átlagértékekkel előállítjuk- a legmelegebb;- a leghidegebb és- a sokévi átlagos középhőmérsékletek éves idősorát. A legmelegebb és a leghidegebb értékek különbsége adja az ún. hőing ást, mely tulajdonképpen az abszolút értéktartomány. Természetesen hasonló idősorokat képezhetünk napi, ötnapi, esetleg negyedéves átlagokkal. Adott területen (vízgyűjtőn) levő állomások adataiból azután meghatározhatjuk a terület legmelegebb, leghidegebb, átlagos léghőmérsékletét, vagy egy-egy időszak (fél év, hónap, esetleg nap, napszak) területi átlagos léghőmérsékletét. Megfelelő léghőmérséklet-mérő állomáshálózat esetén megrajzolhatjuk a vízgyűjtő területre az azonos hőmérsékleti pontokat összekötő vonalakat, az izotermákat. A léghőmérséklet-adatok feldolgozását a 2.4. fejezetben ismertetett módszerekkel végezhetjük el. Az adatsorok kiegészítésénél megengedett, hogy a hiányzó évek átlagértékeit egyszerű arányosztással határozzuk meg. Ezt a könnyítést azért engedhetjük meg, mert főként síkvidéken a léghőmérséklet egy bizonyos távolságon belül (10-30 km) alig változik. Magyarországon az első, feljegyzett léghőmérséklet-mérések 1717-ből (Sopron, Eperjes és Késmárk) vannak (Takács, 1970). A központilag irányított műszeres megfigyelés kezdete 1782 (Péczely, 1970). Az észlelőhálózat a csapadékmérő hálózattal egyidőben, 1871-ben kezdte meg működését. Jelenleg az országban összesen 206 mérőhely működik, melyből az OMSZ 148 állomást üzemeltet. A léghőmérséklet mérését a VMS 230-5:1979 írja elő, olyan meteorológiai műszerházban, melynek padlószintje 2,00 m-re van a terep felett, higanyos állomási hőmérővel és higanyos maximum-, ill. minimumhőmérővel van felszerelve. A leolvasások időpontjai a 4-V. táblázatban találhatók. Az évi középhőmérséklet területi alakulását a 4-7. ábrán adjuk meg (OMSZ, 1960). Az évi középhőmérséklet sokévi átlaga az ország síkvidéki területein meglehetősen szűk határok (9-11 °C) között változik, ennél alacsonyabb, 6-7 °C-ig terjedő középértékek csak a hegyvidéken fordulnak elő. A hőingás értéke viszont az Alföldön nagyobb (24- 25 °C), mint a Dunántúlon és a hegyvidéken (21-23 °C). Az eltérés oka - a sugárzási viszonyok mellett - jórészt a tényleges és a lehetséges párolgás arányának a különbözősége (Szesztay, 1964). A léghőmérsékletnek a magasság függvényében való változása, hőmérsékleti gradiense, Magyarországon jó átlagként a 100 m-enkénti szintemelkedésnél 0,33 °C csökkenés. Ettől 72
