Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)

I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 4. A vízháztartási mérleg

alakult ki. Jelenleg az állomáshálózat 41 méró'helybó'l áll. A mérés Cambell-Stockes- rendszerű üveggömbös napfénytartammérő műszerrel történik ( VMS 230-5:1979).

Az 1901-50 közötti idó'szakra vonatkoztatott napsütéses órák évi összegeinek átlagát a \-6. ábrán mutatjuk be (OMSz, 1960). A csillagászatilag lehetséges napfénytartam (h) és globálsugárzás (MJm-2) napi értékeit Varga-Haszonits-Tölgyesi (1990) táblázatban adják közre.

Az OMSz Éghajlati Atlaszában megtalálhatók a napfénytartam júliusi legnagyobb, ill. a januári legkisebb izohéliosz vonalai.

A Vízrajzi Évkönyv 1952-től szintén közli az adott év napfénytartam évi összegeinek izohéliosz vonalait, továbbá az adott év napfény tartam-összegének eltérését a sokévi átlagtól, továbbá ugyanezen adatokat a tenyészidó're (IV. 1 IX. 30) vonatkoztatva. Ugyancsak a Vízrajzi Évkönyvben található 16 klímaállomáson mért napfénytartam havi összegei, ugyanezen állomások 1901-60 év átlagai, szélső értékei és az adott mérőállomáson a lehetséges legnagyobb (csillagászati) napfénytartamok is.

A Meteorológiai Évkönyv (3. rész Éghajlati adatok) közli a derült, a borús napok számát és a napfénytartamot. Az Időjárási Havijelentés (OMSz-kiadvány) pedig 22 éghajlati főállomáson a napsütéses órák napi és havi összegeit és 17 első és másodosztályú állomáson a napsütéses órák havi összegeit ismerteti.

A globálsugárzást rendszeresen, hitelesített sugárzásírókkal az OMSZ 1954-től észleli. A Meteorológiai Évkönyvben 17 állomás adatait (teljes sugárzás, napi és havi összegek) adják közre.

A globálsugárzás számítására hazánk 10 meteorológiai állomásán 15 év adatai alapján meghatározták az (4-8) egyenlet a és b konstansainak napi értékeit ( Varga-Haszonits69

4-6. ábra: Az átlagos napsütéses órák évi összegei