Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 4. A vízháztartási mérleg
Hidrometeorológiai elemek észlelési időpontjai 4-VI. táblázat Megnevezés Időpont Megjegyzés óra Napsugárzás globálsugárzás 7 13 19 napfény tartam 7 felhőzet 7 13 19 albedó 7 13 19 Léghőmérséklet állomási 7 13 19 higanyos max. hőmérő 7 19 két érték közül a nagyobb min. hőmérő 7 19 két érték közül a kisebb Talajhőmérséklet felszíni 7 13 19 mélységi 7 13 19 kisugárzási min. 7 talaj fagy 7 13 19 X. 1.—V. 1. között Vízhőmérséklet felszíni 7 kutakban 7 3 naponként Légköri nedvesség hó'mérőpár 7 14 21 jellemző a 14 órai hajszálas higrom. 7 14 21 jellemző a 14 órai Légnyomás 7 13 19 Szél 7 13 19 4-3.1. A napsugárzás A napsugárzás a Föld hőháztartásának energiaforrása, amely az állandó hó'meny- nyiség-átcsoportosításokkal járó vízkörforgalmat irányítja. A sugárzás mennyisége egyenlő' az elektromágneses hullámok energiájának mennyiségével (Major, 1980). A hő- és vízháztartás szoros kapcsolata leginkább a párolgás, a kondenzáció, a jégképződés és a hó, ill. a jég olvadása esetében érzékelhető. A párolgás, ill. a hóolvadás mind a vízháztartási mérlegben (mint vízmennyiség), mind a hőháztartási mérlegben (mint a párologtatáshoz, ill. az olvadáshoz szükséges energiamennyiség) szerepel. A víz- és hőháztartás a párolgási folyamat révén úgy kapcsolódik egymáshoz, amiként egy gépezet fogaskerekei (Dyck, 1978). 61
