Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
III. A vízháztartási mérleg elsődleges elemei - 10. A beszivárgás
A VITUKI (1959) elkészítette és közreadta „Az országos forrásnyilvántartás” című kiadványt, melyben táblázatosán közli a források nevét, földrajzi helyét, a mért szélső vízhozam- és elektromos ellenállás adatokat. A források vízhozammérési adatai a vízrajzi évkönyvekben találhatók. Táblázatosán közlik az egyes hónapok legkisebb, ill. legnagyobb vízhozamértékeit, megadva az észlelés időpontját és az évi összes mérések számát, továbbá az eddig észlelt legkisebb és legnagyobb vízhozamértékeket, természetesen az időpontok feltüntetésével. Ugyancsak a vízrajzi évkönyvek közlik néhány jellegzetes forrás tárgyévi vízhozamgörbéjét, a hozzá tartozó csapadékmérő állomás adatainak feltüntetésével. A forrásokra telepített vízművek biztonságos üzemelése érdekében 1961-től a VITUKI (1964) — kísérletképpen - forráshozam-előrejelzést készített. Az előrejelzések megfelelő eredményessége mellett egyrészt beigazolódott az a feltevés, hogy a nyári csapadékhiány jelentősen nem befolyásolja a nagy források hozamát, viszont a vegetációmentes időszakban hullott csapadék meghatározó. A karsztforrások vízhozamidősora, a források kiürülési görbéje (10-15. ábra), a Jósvafői Karsztkutató Állomáson mért hosszú idejű adatok alapján, logaritmikus hozamú ábrázolás esetén legalább 5 egymástól jól elkülöníthető szakaszt (poligont) alkot. Ez annyit jelent, hogy a vízhozamok apadási folyamata időben előrehaladva egyre nagyobb időállandójú Qf = Qf,oe~kt függvények egymásutánjával írható le (Cser, 1978). A jelenség 272 10-15. ábra: A karsztforrások vízhozam idősora több komponensül, leszálló hidegvizek és az alaphozom együttes idősora (mért forráshozam) . i i egykomponensú, felszálló, langyosvizú alaphozam I feltételezett idősora I--------------1------------------------1------------------------1------------
