Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)

III. A vízháztartási mérleg elsődleges elemei - 10. A beszivárgás

egyenletet, amelyet a 10-2. ábrán is megadunk, ill. a beszivárgás mennyiségére a

I = kot + — (U o - &d)(1 - e~at) (mm) (10-26)

a

képletet,

ahol:

kp - a függőleges (Darcy-féle) szivárgási együttható (mm h-1);

/t>0 - a kezdeti legnagyobb beszivárgási intenzitás (mm h ~1);

e~at - a talajtelítődés időbeli folyamatát jellemző tényező; a - a talaj beszivárgási intenzitását jellemző talajállandó (h 1); t - a csapadékhullás ideje (h).

A hiperbolikus összefüggések közül száraz talaj esetén (Sozykin, 1940)

U = kD + (mm h“1) (10-27)

és nedves talaj esetén (Befani, 1949)

Ii - ----——ö (mm h_1) (10-28)

ös

szefüggés ajánlható, ahol:

tk - az átnedvesedés, a telítődés eléréséhez szükséges idő (h);

ß - a talajréteg jellegétől függő hatványkitevő, értéke teljesen száraz talaj esetén 1,00, általában 0,65-0,70.

A beszivárgás-intenzitás meghatározására legújabban Philip (1957) a

h

30—-= + ko Vt

(mm h J)

(10-29)

összefüggést állította fel, ahol:

S - a talaj szorbciós képességétől és a kezdeti nedvességtartalomtól függő állandó (mm h-0’5).

A beszivárgás mennyisége pedig

/ = 60 Sv/í + kot (mm) (10-30)

összefüggéssel számítható.

A karsztos területeken a beszivárgás meghatározásának alapgondolata (Maillet, 1905) az volt, hogy a vizsgált karsztterület vízgyűjtőjére egy év alatt hulló csapadék beszivárgó része a forrásokban egy év alatt teljes egészében megjelenik. A vízgyűjtő terület forrásainak évi összes mennyisége a

/ = Q = aPaA (m3 a-1) (10-31)

összefüggéssel számítható,

234