Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
III. A vízháztartási mérleg elsődleges elemei - 8. A csapadék
ha a csapadék szilárd alakban hullott része is elolvadna, ha nem szivárogna be, ha nem párologna el és ha nem folyna le. A csapadékösszeg mellett ismerni kell a csapadék pontos időtartamát82 is. A csapadékhullás időtartama, sajnos az adatok közreadása során, általában nem jelenik meg. Pl. évkönyvekben csak az adott napon leesett csapadékösszeget (valójában a reggel 7 órát megelőző 24 óra csapadékát) tüntetik fel, függetlenül attól, hogy mennyi ideig esett. Ez a napi csapadék, melynek jelölése: P^. A tp idő alatt leesett csapadékösszeget P^-vel jelöljük, kihangsúlyozva, hogy adott idejű csapadékösszegről van szó. A csapadékos nap kritériuma pedig a legalább 0,1 mm-es csapadékösszeg előfordulás. A csapadék a vízháztartási mérleg „bevételi” tagja, a hidrológiai körfolyamatban pedig a légkörből a földre érkező víz mennyisége. A csapadék, a közvetlenül hasznosítható felszíni és felszín alatti vízkészlet megújulásának forrása, esetenként - elsősorban a mezőgazdaságban - maga is közvetlenül hasznosul. A túlságosan sok csapadék viszont káros vízborításokat hozhat létre, a nagy intenzitású eső pedig eróziós károkat okozhat. A csapadék keletkezésének (kicsapódásának) feltétele, hogy a levegő az adott páratartalomhoz tartozó telítési hőmérsékletnél alacsonyabbra hűljön le. A csapadék keletkezésének részletes elemzése a légkörfizika egyik fejezete és így a meteorológia tárgykörébe tartozik. A hidrológus számára a meteorológia eló'rejelzi a várható csapadékot. A vízkészlet-gazdálkodás, az ár- és belvízvédekezés szempontjából rendkívül fontos a csapadék pillanatnyi értékének, területi eloszlásának és idó'beni változásának ismerete. Ezért a vízgazdálkodás területén igen elterjedten alkalmazzák a folyamatosan észlelő' és távjelzó' berendezéseket. A lehulló csapadék mellett egyéb csapadékformák is léteznek. A kondezáció eredménye a köd (a földfelszínnel közvetlenül érintkező légrétegben) vagy felhő (magasabb légrétegekben), ha továbbra is a levegőben marad, felületi lerakódás: a harmat, a dér, a zúzmara, ha a levegővel érintkező szilárd felületre rakódik le. Erdőben gazdag, ködös területek a ködből nagy vízmennyiségeket, az ún. ködcsapadékot cseppfolyós vagy szilárd (fagyott) alakban fogják fel. A közép-európai hegységek magasabban fekvő területein évi 50-200 mm ködcsapadékkal lehet számolni. A napi összeg értéke 1-3 mm, de egyes helyeken akár 7 mm is lehet. Az erdőkben gazdag, hegyvidéki kisvízgyűjtők vízháztartási számításainál a ködcsapadékot figyelembe kell venni. Nagy térségi vizsgálatoknál viszont el lehet hanyagolni. A szubtrópuson vannak olyan éghajlati övezetek, ahol a ködcsapadék értéke meghaladja a lehulló csapadékét (Grunov, 1964). A ködcsapadék mérésére az erdőállományba, egyetlen mérőhelyre telepített 10-30 db dróthálóból vagy fémpálcából készült felfogóberendezésre, „csapadékmérőre” van szükség (Grunov, 1964). A ködcsapadék mennyiségét a ködmentes és a ködös napok mérési eredményeinek összevetésével, bizonyos átszámítási tényezők figyelembevételével lehet számítani. A dér finom, pehelyszerű jéglerakodás, amit a vízpárának közvetlenül kristályos állapotba való átmenete hoz létre, ha a belepett tárgy hőmérséklete a fagypont alá kerül. E folyamattól a harmatképzSdés csak annyiban különbözik, hogy az fagypont feletti hőmérsékletnél következik be (ICID, 1980). Közép-Európában a harmat és a dér az évi csapadékösszegnek mintegy 2-4%-a. 82 Csapadékhullás időtartama (precipitation duration): a csapadékhullás kezdő és befejező időpontja közötti idő. Sl-mértékegysége ( WMO, VMS-438:1983 szerint) a másodperc (esetleg a perc vagy az óra); jele: s; betűjele (jelölése): tp. 118
