Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
I. Árvízmentesítés
1.12 Az árvízkárok természetük szerint lehetnek; 1.121 Közvetlen károk, amelyek az öblözetek területén levő vagyontárgyakban keletkeznek; 1.122 Közvetett károk, amelyek a káresemény (elöntés) következményeképpen a gazdasági és egyéb társadalmi (kulturális, szociális stb.) tevékenységet, valamint a lakosság életkörülményeit megzavarják, vagy megakadályozzák. A közvetlen károk, akár a népgazdasági ágakban, akár a lakosság tulajdonában, illetve az infrastruktúrában merülnek fel, a természetük szerint tovább csoportosíthatók;- emberi élet veszélyeztetése,- ingatlanoknak és tartozékaiknak kárai,- ingóságok kárai és- a mezőgazdaságban jelentős kárcsoport, a terméskárok csoportja. Ez utóbbi csoportosítás elsősorban katasztrófa esetén a mentési műveletek hatékonyságának utólagos megállapítása szempontjából lényeges. A károk okainak és keletkezésüknek véletlen jellege miatt mennyiségüknek és értéküknek meghatározását kizárólag statisztikai módszerek segítségével, a gazdasági számításokhoz szükséges megbízhatósággal kell elvégezni. A gazdasági hatékonysági vizsgálatokat árvédelmi öblözetenként, azaz olyan területegységekre vonatkoztatva kell elvégezni, amelyek árvizvédelme egységes és folytonos gátrendszerrel, más védett területektől függetlenül oldható meg. (Kopácsy 1967.) 1.2 Árvízkárok becslése Az utóbbi időben egyre többen és egyre részletesebben foglalkoznak az árvízkárok becslésének lehetőségével. White (1969) szerint a világ nagyobb részén sőt a legnagyobb részén az árvízkárok állandóan növekednek. A sűrűn lakott és egyre jobban iparosodó Európában, Észak-Amerikában és Japánban az átlagos évi árvízkárok lassú, de határozott emelkedést mutatnak, elsősorban az árterület egyre intenzivebb használata miatt. Dél-Amerikában nagymértékben előtérbe került a városi fejlődés, Afrikában pedig a városiasodás mellett — elsősorban a mezőgazdasági művelés intenzivebbé válása és a közlekedés fejlesztése okozza az árvízkárok — néhány esetben ugrásszerű — növekedését. Magyarországon 1850-1945 közötti 95 éves időszakban az ^árvizek 62 alkalommal öntöttek el összesen 3, 5 millió hektár területet. Ez évi 36 950 ha- nak felel meg. A fajlagos kár pedig állandóan emelkedett és 360 Ft/ha-rói 3200 Ft/ha értéket ért el. Az 1946-197 5 közötti időszakban (1954-75 közötti 8
