Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
II. Árvízvédekezés
letlen jellegű mennyiségek azonban csak akkor zárhatók ki ilyen mértékben a vizsgálatból, ha ezek a befolyásoló hatások lényegében már nem módosíthatják a már megindult fizikai folyamatokat (pl. a mederben való levonoulást). Csak mint szélsőséges lehetőséget lehet megemlíteni, hogy határértékként a_JehetségesJe^iag2obb_£ontosságot_érhetyikjel_ mind a vízállásra, mind a tetőzés időpontjára vonatkozó "előrejelzésben", ha az időelőnyt zérusra csökkentjük, hiszen ekkor - a vizsgálni kívánt helyzet kialakulásának pillanatában — a kérdéses mennyiség mérhető. így ezen a határon a "várható érték" "bekövetkezett értékké" válik és az adat megbízhatóságát csupán az alkalmazott mérési módszer pontossága befolyásolja. Természetesen ekkor az előrejelzés gyakorlati értelmét veszti, hiszen annak célja az, hogy az árvédekezőknek a várható veszély nagyságának kellő időben való becslésével lehetőséget adjunk a szükséges és nem túlzott — igy tehát kielégítő és gazdaságos — felkészülésre. Az elmondottak figyelmeztetnek arra is, hogy csak azok a számítási módszerek használhatók előrejelzésre, amelyek a vizsgált szelvényben kialakuló tetőzés szint- és idő-adatát a kérdéses helyzet létrejöttét megelőző időpontban már ismert vagy becsülhető adatokból teszik számithatóvá. így mindazok a matematikai modellek, amelyekben kiindulási adatként az elemzett tetőzéssel egyidejű vagy azt követően mérhető adatok szerepelnek, hasznosak lehetnek a folyamat jobb megismerését szolgáló elemzésekben, vagy hiányos adatsorok jellemző pontjainak meghatározását szolgáló kiegészítő vizsgálatokban, előrejelzésre azonban nem használhatók (Kovács Gy. 1974.). Ilyen például a nem permanens vizmozgás differenciál-egyenlet rendszerének az a megoldása, amely határfeltételként egy felső és egy alsó szelvény teljes vízállás- görbéjének ismeretét igényli és ebből határozza meg a közbenső szakasz tetszőlegesen választott pontján a keresett hidrológiai paramétereket (kivéve azt az esetet, amikor a felső határszelvény és a vizsgált szelvény közt elegendő időelőny van, az alsó határszelvény pedig — mint pl. a Duna vaskapui szelvénye — közel állandó vizállásunak tekinthető). Ez a modell interpolációra, hiányzó adatok kiegészítésére született, nem előrejelzésre. Hasonlóan nem vehetjük fel a levonulási időket ismert alapadatként az előrejelzésre választott rendszerben, ha a mellékfolyókon érkező hullámok halmozódását kívánjuk számítani, hiszen ez az érték sem lehet ismert az előrejelzés pillanatában. Természetesen ilyen módon számításba vehetjük a hullámok valószínű találkozását az előrejelzés során, akkor azonban becsülnünk kell a levonulási idő várható értékét, illetőleg azt a tartományt, amelyen belül ennek az értéknek bekövetkezése adott valószínűséggel várható. így azonban végeredményül már a vizsgált szelvényben kialakuló tetőzés szintjére és időpontjára nem meghatározott értéket, hanem sávot kapunk eredményül, ami által az előrejelzés határozottsága csökken. Az eddigiek alapján élesen megkülönböztethető az alapjaiban és eszközeiben eltérő két előrejelzési feladat (Kienitz 1972):
