Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
V. Folyószabályozás
- a jég megszűnése, ami az észlelt utolsó jeges napot jelenti,- a jeges időszak hossza, vagyis az adott szelvényben észlelt első zajlás és utolsó jeges nap közötti időtartam,- az állójeges időszak hossza, vagyis az első jégmegállás és az utolsó beállást követő zajlás kezdete közötti időszak. Szükség volt a valószinüségi változókat igy definiálni, mivel a zajlás, illetve a folyó beállása egy éven belül többször is bekövetkezhet. Már pedig ha minden évben minden zajlást, illetve beállást figyelembe veszünk, a jelenség átlagos visszatérési ideje már nem évben, hanem darabban jelentkezett volna. A jégjelenségek — valószinüségi változók — definiálása után kell előállítani az egyes jégjelenségek adatsorát. A további feldolgozás szempontjából nehézséget jelentett ezeknél az adatsoroknál az, hogy a különböző jégjelenségek bekövetkezésének időpontja naptári napokban jelentkezett. Szükséges tehát az év valamely napjától, mint 0-tól kezdődően aritmetikus skálán, folyamatosan növekvő értékkel figyelembe venni a független változót. Kezdő értéknek minden esetben X. hó 31-ét célszerű választani, mivel ennél korábban nem kell jégjelenséggel számolni. Ez azt jelentette, hogy XI. hó 1-e mint pozitiv 1 érték jelentkezik a független változó skáláján, amihez minden nap további egységként adódott. így pl. a független változó 38. értéke azt jelenti, hogy a jelenség XII. 8-án következett be. Figyelemmel kellett lenni arra, hogy vannak olyan évek, amikor sem zajló, sem álló jég nincs a folyamon. Abban az esetben tehát, ha nemcsak azokra az évekre vonatkoztatjuk számításainkat, melyekben ténylegesen bekövetkezik a jelenség, hanem a vizsgálatba bevont összes évekre, akkor az adatokból számított valószínűségeket meg kell szorozni a jelenség relativ gyakoriságával. Ebben az esetben a zajlás kezdetét, illetve a beállás valószínűségét a teljes időszakra kapjuk. Felvetődik a kérdés, hogy mi a jég megindulás és jég megszűnés valószínűsége a teljes időszakot figyelembe véve. Nyilvánvaló, hogy a válasz 100% kell legyen, hiszen a mi éghajlati időjárási viszonyaink mellett tél végén mindenképpen elmegy a jég. Az előzőekben láttuk, hogy a zajlás kezdete, a jég beállás valószínűségének felső határa gyakorlatilag a számított gyakoriság. A jég megindulás valószínűségének alsó határa tehát gyakorlatilag az, hogy nem volt j ég, vagyis p% = 100 Gy (1) ahol Gy a jelenség yakoriságát jelenti. A jég megindulásának, illetve megszűnésének teljes időszakra vonatkozó valószínűsége tehát az alábbi összefüggés szerint számítható. p. . Gy + (100 - Gy) = p% (2) 135
