Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
II. A víznyomás
11-19. ábra. Hidrodinamikus nyomás sugárvetőben tüntettünk. A legnagyobb nyomást Baliojfet, A. a h = d+Hi 1R-d_ R = d+ t’I 2 g R-d R (2/49) képlettel számította. A hidrodinamikus nyomás alakulásának különösen nagy a jelentősége nagy nyomású mozgógátaknál, ahol a gát mozgatásához szükséges erő is ennek függvénye. A gyakorlatban legelterjedtebb táblás gátak két nagy nyomású típusára Naudascher, Kobus és Rao végzett részletes vizsgálatokat. A vizsgált alagútzsilipet és homlok- zsiliptáblát a 11-20. ábrán szemléltetjük. Nevezettek módszert adnak a tábla alsó és felső felületére ható átlagos nyomások számítására, amelyek természetesen a tábla alsó részének kialakításától, a relatív nyitástól és a tábla vastagságától függnek. Levezethető, hogy a táblára ható leszívóerő Pi = (Kx — Kb) Bdg , (2/50) ahol d a tábla vastagsága, B a szélessége, Vj a kontrahált alsó szelvénybeli középsebesség. Kx a tábla tetejére, KB a fenekére ható nyomást jellemző tényező, amelyekig kel -J -t szorozva a hidrosztatikustól való átlagos nyomáseltérést kapjuk. KB és KT értékét számos kísérlet eredményeként adják meg. Példaként homlokzsilip esetére a 11-21. ábrát mutatjuk be mérési adatokkal, a 11-20. ábra jelöléseivel. Az ábrák vízszintes tengelyén a tábla vastagságához viszo. y nyitott nyitást tüntettük fel. Látható, hogy ^ ~ 1,5... 2,0 érték környezetében a relatív 59
