Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)

II. A víznyomás

A zsilip alsó élénél ugyanezen áramvonalon

^ =0, tehát

y

ha-hA

2 g

(2/39)

azaz, elhanyagolva az áramvonalmenti veszteségeket, a vízszintkülönbség a sebességmagasság megváltoztatására, a felgyorsításra használódott el. Ezek szerint a hidrodinamikus nyomásvonal azért tér el a hidrosztatikustól, mert az A pontban a nyomásnak 0-nak kell lennie, holott hidrosztatikus eloszlásnál (h0 — hA)y lenne.

A folytonosság egyenletéből következik, hogy az egyes egységnyi szélességű keresztmetszeteken áramló vízhozamok egyenlőek (feltételezve, hogy nincs visszafelé áramlás!). A potenciálvonalakat a 0 pontba képzelt nyelőből húzott koncentrikus köröknek képzelve levezethető, hogy

Vo

r

*0 K

h ’

(2/40)

* o ho

(2/41)

Az utóbbi egyenletet a Bernoulli-egyenletbe helyettesítve és hA helyére közelítésként az a zsilipnyitást helyettesítve:

amiből

továbbá

K~a =

UH

(2/42)

í'Ő

2

a

(2/43)

2.?

h0 + a ’

9

V

a2 hf,

(2/44)

2?

h0 + a If '

lí-ilb ábra. Hidrodinamikus nyomás ferde táblás gátnál

53