Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
II. A víznyomás
A másik gyorsulási komponens a főnormális irányában, a görbületi középpont felé mutató értelemmel * an = (2/29) ahol R a görbületi sugár. Mivel az aktív tömegerő a nehézségi erő, amelynek potenciálja — gz, az s és n irányú komponensek Ts = ^ (-gz) és Tn = - A (-gz). (2/30) j. Ezek után az s és n irányra vonatkozó Euler-féle egyenletek de d 1 dp dt ~ lh(~8Z)~ ~Q ds ’ v2 d 1 dp R dn q dn ’ (2/31) (2/32) amelyekből permanens mozgás esetén d 1 dn v dv (2/33) ds r+?J = ~7d,= g ds ’ A dn bíl 2 V ~ gR' (2/34) A (2/32) egyenletet 11. Euler-féle egyenletnek szokták nevezni. Mivel |z + a piezometrikus szintmagasság, azaz a nyomásvonal pontjainak a hasonlító sík feletti magassága, az előbbi egyenletek baloldala a piezometrikus szintmagasságnak az s és n koordináták iránybeli változását jelképezi. Mivel a binormális irányban gyorsulás nincs, a két egyenlet az ideális folyadék térbeli áramlását írja le. Az első egyenlet szerint az érintő irányában, vagyis a pálya mentén a piezometrikus szint változása a sebesség változásával ellentétes értelmű. Ha a mozgás gyorsuló, a nyomásvonal süllyed, ahol a mozgás lassuló, ott a nyomásvonal emelkedik. A második egyenlet szerint görbevonalú pálya főnormálisa irányában a piezometrikus szintmagasság a görbületi középpontból kifelé mutató értelemben és a görD2 bületi sugár irányában hosszegységenként —- -rel növekszik. Ez az egyenlet így gR a szomszédos áramvonalak nyomásviszonyai között fejez ki összefüggést. Ha tehát ismerjük az áramvonalak geometriai sajátságait (görbületi sugár) és egy áramvonal mentén a nyomáseloszlást, akkor bármely más áramvonal mentén meghatározhatjuk a nyomás értékeit. 50
