Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)

I. A vízépítési hidraulika alapjai

integrál adja meg. A kinetikus energia belőle

ki**

kpm

kp

(1/37)

a fajlagos kinetikus energiatartalom pedig yQ = yFvk-\al osztás, illetve t'^-tel való szorzás és egyidejű osztás után

ek =

if ,r3dF 2 gJ ijF ’

(1/38)

ebből következően

(1/39)

ahol a a sebességeloszlástól függő és a szelvény kinetikus energia diszperziós tényezőjének (hazánkban szokásosan Coriolis-féle tényezőnek) nevezett állandó.

Ezután a szelvény átlagos fajlagos energiatartalma

e —

o

+ ?- + z y

(1/40)

és ezek szerint két szelvény energiaegyenlete — a Bernoulli-egyenlet általánosítása révén —

i’i Pi

*l 2g+? + Zl = a2

2 g

Pi

y

i , 1 r a

+ z2 + hy-\— / .. dr. g /

<)t

(1/41)

Ha az energiaegyenletet permanens vízmozgásban alkalmazzuk és a vízfolyás^ vízszintes fenékvonalát vesszük viszonyítási alapul, bevezethetjük a FI energia- szükséglet (energiamagasság) fogalmát, amely a fajlagos energiatartalom egy más megfogalmazása:

Hl = *1 Yg+'h- (1/42)

Ha H1 értéke állandó, akkor ugyanaz a q = vh fajlagos vízhozam kétféle vízmélységgel folyhat le a

q = hf2g(H-h) (1/43)

egyenlet szerint a csatorna vízszállítási viszonyai függvényében. A nagyobb sebességgel, kisebb vízmélységgel lefolyót rohanó vízmozgásnak, a kisebb sebességgel, de nagyobb vízmélységgel lefolyót áramló vízmozgásnak nevezzük.

A kétféle vízmozgást egymástól a Froude-szám egységnyi értéke választja el:

esetén a víz rohan,

Fr =

Fr =

esetén áramlik. A kettőt egymástól a kritikus sebesség választja el, amikor Fr = 1, azaz v = \^gh. Ekkor a szelvény az adott H fajlagos energiatartalom mellett a legnagyobb vízhozamot vezeti.

Ih

23