Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)

I. A vízépítési hidraulika alapjai

integrál adja meg. A kinetikus energia belőle ki** kpm kp (1/37) a fajlagos kinetikus energiatartalom pedig yQ = yFvk-\al osztás, illetve t'^-tel való szorzás és egyidejű osztás után ek = if ,r3dF 2 gJ ijF ’ (1/38) ebből következően (1/39) ahol a a sebességeloszlástól függő és a szelvény kinetikus energia diszperziós tényező­jének (hazánkban szokásosan Coriolis-féle tényezőnek) nevezett állandó. Ezután a szelvény átlagos fajlagos energiatartalma e — o + ?- + z y (1/40) és ezek szerint két szelvény energiaegyenlete — a Bernoulli-egyenlet általánosítása révén — i’i Pi *l 2g+? + Zl = a2 2 g Pi y i , 1 r a + z2 + hy-\— / .. dr. g / <)t (1/41) Ha az energiaegyenletet permanens vízmozgásban alkalmazzuk és a vízfolyás^ vízszintes fenékvonalát vesszük viszonyítási alapul, bevezethetjük a FI energia- szükséglet (energiamagasság) fogalmát, amely a fajlagos energiatartalom egy más megfogalmazása: Hl = *1 Yg+'h- (1/42) Ha H1 értéke állandó, akkor ugyanaz a q = vh fajlagos vízhozam kétféle víz­mélységgel folyhat le a q = hf2g(H-h) (1/43) egyenlet szerint a csatorna vízszállítási viszonyai függvényében. A nagyobb sebes­séggel, kisebb vízmélységgel lefolyót rohanó vízmozgásnak, a kisebb sebességgel, de nagyobb vízmélységgel lefolyót áramló vízmozgásnak nevezzük. A kétféle vízmozgást egymástól a Froude-szám egységnyi értéke választja el: esetén a víz rohan, Fr = Fr = esetén áramlik. A kettőt egymástól a kritikus sebesség választja el, amikor Fr = 1, azaz v = \^gh. Ekkor a szelvény az adott H fajlagos energiatartalom mellett a legna­gyobb vízhozamot vezeti. Ih 23

Next

/
Thumbnails
Contents