Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
V. A mederszelvény változásai
Az V-13. ábrán a vízhozam függvényében adjuk meg az e veszteségtényezőt a vizsgált nyolc bővületre. A veszteségtényező a vízhozam függvényében bizonyos mértékig változik, de egyes bővítéstípusokra eléggé jellemző átlagérték határozható meg. Az V-14. ábrán a bővítés <5 szögének függvényében ábrázoltuk az átlagos energiaveszteség-tényezőt. A ö szög függőleges vetületben az átmeneti síkfelület hajlásszögének kétszerese. A bővítésnél fellépő veszteségek a szűkítésnél keletkezőhöz hasonló nagyságrendűek. A veszteség a vízhozammal nő, a kisebb vízhozamnál erősebben, közepesnél alig észrevehetően, a nagyobb vízhozamnál pedig még hevesebben, mint a kis értékűnél. Az egyes típusok veszteséggörbéjének menetére jellemző vízhozamhatárok változóak. Hangsúlyozni kell, hogy a 45°-os bővítés egyenlő feltételek esetén nemhogy kisebb, hanem nagyobb veszteséget okoz, mint a hirtelen bővítés. Erre a tényre csővezetékekre vonatkozóan már Gibson is rámutatott. 45°-nál kisebb bővítési szög esetében, ha a bővítésre jellemző szöget csökkentjük, a helyi energiaveszteség is erősen csökken. A 6...8. jelű bővítésalakzatot vizsgálva megállapították, hogy az okozott veszteség nagyobb az 1:4 oldalhajlásúénál. Érdekes, hogy nagy vízhozamoknál a kör- szelvényű átmenet okozta — az éles és a 45°-os átmenet után — a legnagyobb veszteséget. Az 1:4 hajlású sík, valamint a 6. jelű összetett átmeneti idom hidraulikai szempontból gyakorlatilag azonos. A 7. típusú a 6-nál jóval kedvezőtlenebb. A hirtelen szelvénybővülés és -szűkülés energiaveszteségének összehasonlítása alkalmával — az egyöntetűség érdekében —• a szűkebb szakaszban egyforma 247
