Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)

V. A mederszelvény változásai

Ugyancsak közelítésekkel levezethető, hogy a hullámhossz, ahogy a kilend ülések követik egymást

L = <5'l8>

és a hullámok nagysága (hullámhegytől hullámvölgyig)

(5/19)

Trapézszelvény íí meder

kanyarulatában bekövetkező vízszínváltozás, a külső íven bekövetkező emelkedés és a belsőn bekövetkező süllyedés számítására Harrison adott módszert. Feltételezi, hogy a vízszin egyenes, a sebesség egyenletes, és a nedvesített keresztszelvény területe a kanyarulatban is állandó.

Az V-8. ábrán látható jelölésekkel összefüggése a következő:

V-7. ábra. Ferde hullámok terjedése

2 WW») = -1 +)/ ,-2(^/r)-4toWP-(^/r)] (5/20)

gh1 2 (gF/b2) — (gh.Jb) b l+2{gh2/b)

A képletbeli összefüggést az F-#. áftra« is megadjuk. A függőleges tengelyen a közepes (eredeti) vízmélységtől vett relatív eltérést, a vízszintes tengelyen a radiális

értéket a meznhen íi7 alakra iVIlem7Ö

gl'll'n fel.

erőre jellemző " értéket, a mezőben az alakra jellemző paramétert tüntettük

2. Csatlakozások és elágazások

A csatornák becsatlakozásai vagy elágazásai több különböző hidraulikai problémát vetnek fel. Ezek közül csak kettővel foglalkozunk:

1. a vízhozamok megoszlásával;

2. az energiaveszteséggel.

Ez két szorosan összefüggő tényező. Mindkettő erősen függ attól, hogy a vízmozgás áramló vagy rohanó, és milyen szögben találkozik a mellékág a főággal (V-9. ábra).

16 Vízépítési hidraulika

241