Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
IV. A vízugrás
IV-23. ábra. A vízugrás jellemzése fenékküszöb előtt között. Ha m2 lényegesen meghaladja a küszöbmagasságot, az alvíz visszahatása is érvényesülhet és az összefüggés bizonytalanná válik. A széles küszöbű bukóra (IV-24b ábra) vonatkozó kísérletek azt mutatták, hogy a megadott görbe akkor ad jó eredményt, ha w3~/tkr és Lsí5 (dz + /n3). Amennyiben a vízugrás összetartozó mélységei közül m2 nagyobb mint a kívánt vízmélység, a feneket süllyeszteni kell. Hsu a fenéklépcsőnél előálló vízugrás 5 esetét különbözteti meg (IV-25. ábra). Egy bizonyos alvízállásnál magasabb vízállás esetén a vízugrás felfelé terjeszkedik (1. határérték), ugyanakkor bizonyos határértéknél alacsonyabb alvízi vízállás esetében a vízugrás lefelé kezd vándorolni (5. határeset). Természetesen, ha a vízugrás akár felfelé, akár lefelé eltávolodik, a fenéklépcső szabályozó hatása megszűnik. A stabil vízugrás a 2. és 4. helyzetben alakul ki, a 3. helyzet kedvezőtlen az erős felszíni hullámzás miatt. Hsu kísérletei alapján kijelölhető az a tartomány, ahol a vízugrás stabil. A bal oldali tartományban a vízugrás a 2., amíg a jobb oldali tartományban a 4. esetben van. A kettő közötti átmeneti tartomány kedvezőtlen. Hsu a két stabil tartományban a következő egyenleteket állította fel. A 2. helyzetben míg a 4. helyzetben m3 1 1\"h_ Az 2 1 _tn$ W l Ui m1 m3 1 m1 [Az 1 2 »h 2' —-+12 l_Ws l”'i [wj 215
