Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
III. A vízmozgás szabad felszínű mederben
közelítő módszert kívánunk bemutatni, amelynek eredményei — ahogy a későbbiekben bemutatjuk — igen jól egyeznek a tiszalöki Tisza-szakaszon, a Keleti főcsatornában és egy betonburkolatú kísérleti csatornában mért adatokkal. A lökéshullám hidraulikailag a csatornákban és folyómedrekben végbemenő nem permanens, hirtelen változó vízmozgás (1. a 111-55. ábrán). Az alapvető differenciálegyenletekből Boussinesq a hullám sebességére a w = vu + \gH 3 I, uH-r)2h| 4 H 1 6// dx2) (3/50) képletet vezette le. A hosszú lökéshullám középső, egyenes határolású szakaszán ()2h , , ~0, a görbült részen pedig negatív. Ezek szerint a hullám eleje lassabban megy, dx2 és a mögöttes rész rázúdul: a hullám feltornyosodik. A hullám tovahaladásának viszonylagos sebességére de Saint-Venant a fgH 1 + 3 dh 4 dH (3/51) közelítő képletet vezette le. A viszonylagos sebesség értéke tetszőleges, prizmatikus mederben _ ] (^2>y- Fiyőg Négyszögszelvényű mederben, amikor a súlyponti mélység (3/52) 2 és F=yb A lökéshullámok speciális esete a mozgó vízugrás, amikor a vízmélység áramlóból rohanóvá válik. Az előbbi képlet erre is érvényes. A hullámsebesség számítására tetszés szerinti keresztszelvényben r , i, f \ ( d/ni 1 F )] (3/53) képlet szolgál, ahol Ali a teljes hullámmagasság és j0 a felszíntől mért távolság a vízszint megváltoztató keresztszelvény súlypontjáig. Ha a lökéshullám nagysága a vízmélységhez képest elhanyagolható c Négyszögszelvényben vagy olyan szelvényben, ahol a hullám tartományában függőlegesek a határoló falak, c Trapéz alakú keresztszelvényben közelítőleg c = B + b B+B' 167
