Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)

III. A vízmozgás szabad felszínű mederben

Ebből véges differenciákra áttérve és az egyenletet átrendezve AL távolságban. — közel fekvő szelvények esetében —

fH, = Q2k~2SAL.

tu

Ezzel a képlettel lépésenként haladva, egy kezdeti szelvényből kiindulva meghatározható a vízszín esése AL távolságonként, azaz a felszíngörbe.

Szigyártó mind szabályos, mind szabálytalan medrek esetében néhány száz méteres AL távolságokkal jó eredményeket ért el.

Durva becslésként ma is használatos a duzzasztómüvek feletti felszíngörbének másodfokú parabolával való közelítése. Feltételezhető, hogy a parabola egyik érintője — a duzzasztóműnél — vízszintes, a másik — a duzzasztás határán — az eredeti permanens vízszín. Ha a koordináta- rendszer kezdőpontját a duzzasztó helyén a normális vízsHnen vesszük fel (111-46. ábra), a közelítő felszíngörbe

y = y -r2 + h

111-46. ábra. A duzzasztási görbe megközelítése másodfokú egyenlettel

egyenletű, mivel x = 0 esetében y = h, ahol /; a duzzasztás, illetve az x= 1 helyen, a

2/?

visszaduzzasztás határán, y — 2h. A duzzasztási határaz /=“ kifejezésből

/ =

2 h

képlettel számítható. A vízlépcsőtől xt távolságra az eredeti vízszint fölött a duzzasztás

h, = jx2 + h-XiI

képlettel számítható. A duzzasztási görbe a másodfokú parabola szerkesztésének szabályai szerint rajzban meghatározható.

A h duzzasztási érték meghatározásához ismerni kell a vízlépcső m koronamagasságát és a vízlépcső okozta H0 duzzasztást, amelyek

m + Hq — /?o -f- h

összefüggésben vannak. H0 értékét a következő fejezetekben tárgyalt módszerekkel :s kísérleti tényezőkkel lehet meghatározni.

153