Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
III. A vízmozgás szabad felszínű mederben
A felszíngörbe meghatározásához általában ismerni kell a kezdeti duzzasztást, amelyből kiindulva következtethetünk a műtárgy feletti szakaszok kialakuló vízszínére. Mesterséges mederre vonatkozóan pontosabb eljárások, képletek és táblázatok, természetes medrekre vonatkozóan inkább csak közelítések terjedtek el. A természetes vízfolyások duzzasztási és süllyedési görbéinek számítására a legáltalánosabb módszer a Bernoulli-egyenletből indul ki: vagyis a vízfelszín változása két keresztszelvény között a sebességmagasság és a veszteségmagasság változásának következménye. A közelítő számítás során a medret különálló, de lehetőleg egységes szakaszok (azonos fenékesésű és nedvesített szelvényű, azonos érdességű és vízhozamváltozás nélküli) sorozatára osztjuk. Az egyes szakaszok hossza a vízfolyás nagyságától és jellegétől függ. A differenciálegyenletet / távolságú szelvények közötti szakaszra Az C?Rk Ál alakban írhatjuk fel. Mint belátható, a képletet az általánosabb összefüggés integrálásával és áh, = C2 R dl II/-15. táblázó Ürlapminta A természetes vízfolyások felszíngörbéjének általános számítási eljárására 141
