Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)

III. A vízmozgás szabad felszínű mederben

111-38. ábra. A megengedhető középsebességek és vízszintsüllyedések a rézsűállékonyság szempontjából (Nagy L. nyomán)

Újabban a csatornákban megengedhető, kimosást és feliszapolódást nem okozó sebességhatárok vonatkozásában az ún. „állékony meder” elmélete kezd terjedni, amely legjobban veszi figyelembe a talaj- és hordalékviszonyokat és azok függvényében alakít ki valóban állékony szelvényt. Az ezen a nyomon járó kutatók közül az amerikai Simons és Albertson említendő.

A csatornák méretezésénél nehézséget okoz, hogy általában — a vízszinttartás következtében — azonos vízmélység mellett változó vízhozamot vezetnek bennük, és így a sebesség tág határok között változhat. Fontos tehát, hogy a leg134