Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
Bevezetés
a vízépítési hidraulika is, kialakult a nyílt felszinü vízmozgások osztályozásának egységes rendszere, amelybe a legegyszerűbb esettől, a prizmatikus mederbeli permanens egyenletes vízmozgástól a legbonyolultabb, szabálytalan szelvénybeli, nem permanens, változó vízmozgásig minden mozgásforma behelyezhető. Nehéz lenne mindazokat a kiváló külföldi és hazai szakembereket felsorolni, akiknek halhatatlan érdemeik vannak a mai vízépítési hidraulikai ismereteink megteremtésében, ezért csupán a jelen században megjelent alapvető hazai müveket említjük meg. Bogdánfy Ödön 1904-ben megjelent Hidraulikája, valamint 1906-ban kiadott Természetes vízfolyások hidraulikája c. művét, Kendy-Finály István 1928-ban megjelent Hidraulika könyvét, Rohringer Sándor 1926. évi Hidraulikai számítások c. tankönyvét csupán 1952-ben követte Agroszkin, Dmitrijev és Pikalov szovjet szerzők Hidraulika könyvének magyar fordítása. Mosonyi Emil és Karádi Gábor Hidraulika tankönyvének csak I. kötete jelent meg (1955-ben). Starosolszky Ödön és Muszkalay László Műtárgyhidraulikai Zsebkönyve 1961-ben jelent meg. Legújabban Kozák Miklós a Budapesti Műszaki Egyetem vízépítő mérnök hallgatóinak és Hankó Zoltán a bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum hallgatóinak állított össze korszerű hidraulika jegyzeteket. Kozák Miklós a vízépítési műtárgy szakos szakmérnökhallgatóknak is írt jegyzetet. Szólni kell a határterületen Pattantyús Á. Géza Gyakorlati áramlástanáról, Gruber József és Blahó Miklós Folyadékok mechanikájáról, valamint Németh Endre vízépítők részére készült Hidromechanikájáról, mint alapvető magyar nyelvű művekről. A hidraulikai kisminta kísérletekről szól Ivicsics Lajos Hidromechanikai modellkísérletek c. könyve. Az idegen nyelven olvasó vízépítő mérnökök részére számos korszerű külföldi kézikönyv áll rendelkezésre, mint Lencastre, A.: Manuel d’hydraulique général-ja franciául, Ven-Te-Chow: Open channel hydraulics-ja angolul, Press—Schröder: Hydromechanik im Wasserbau-ja németül, Bogomolov—Mihajlov: Gidravlika-ja oroszul, hogy csak a négy világnyelven megjelent egy-egy jellegzetes művet említsünk. A folyóiratok közül jelentősebbek az Amerikai Mérnökegylet (ASCE) Proceedings sorozatának Journal of the Hydraulics Division-ja, a La Houille Blanche, a Die Wasserwirtschaft és a szovjet Össz-szövetségi Hidrotechnikai Kutató Intézet (VNIIG) Jzvesztija-]a, valamint a Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség (International Association for Hydraulic Research, Delft) jelenleg negyedévente angolul és franciául megjelenő Journal of Hydraulic Research-je. A víz mozgásával foglalkozó mérnöki tudomány, a hidraulika törvényeinek alkalmazása számos kísérleti tényező használatát teszi szükségessé. A ma már szinte kivétel nélkül egzakt módon felírható alapösszefüggések, differenciálegyenletek csupán részben oldhatók meg kizárólag matematikai eszközökkel, és a megoldott egyenletekhez is szinte kivétel nélkül szükségesek kísérleti tényezők. A kísérleti tényezők pontossága döntően befolyásolja a számítási módszer pontosságát, így a méretezés biztonságát is. A hidraulika törvényeinek levezetése és megismerése, az elméletek igazolása és alkalmazása ezért nem nélkülözheti a kísérleti tényezőket, amelyek nélkül a természetes és mesterséges vízfolyások, valamint a beléjük épített különféle műtárgyak, szerkezetek és berendezések nem méretezhetők, illetve a vízmozgás nem jellemezhető. Az alkalmazott hidraulika feladata éppen az, hogy az alapvető elméleti összefüggések ismeretében most már a gyakorlat igényeit figyelembe véve lehetőleg egyszerű, de azért a jelenséget minél több oldalról leíró képleteket és a képletek gyakorlati alkalmazásához megfelelő kísérleti tényezőket adjon a vízépítő mérnök kezébe. A könyv ezt a feladatot úgy igyekszik betölteni, hogy általában ismerteti az 12
