Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)

III. A vízmozgás szabad felszínű mederben

A teljes szelvényterületre vonatkozó diszperziós tényezők értéke

Az említett és gyakorlatban elterjedt módszer számos ellentmondást tartalmaz:

a) a szelvényrészek a valóságban nem különülnek el egymástól, hanem sebességviszonyaik hatnak egymásra, így a hullámtéren lecsökkent sebesség valósággal visszafoghatja a főmeder sebességét is;

b) nagyobb szelvényekben keresztirányú sebességcsökkenés is lehetséges, amely a különböző érdesség hatására jön létre.

Csupán a szelvényterület hatása is jelentős lehet, ha az érdesség azonos is. Schmutterer bebizonyította, hogy az egységes szelvényként számításba vett meder, valamint a részekre bontott meder számított vízszállítása között 10% eltérés is lehet.

Szovjet kísérletek igen jellemzően rámutattak arra, hogy a részekre osztó számítási módszer a valóságtól eltérő eredményt adhat, mivel a hullámtér visszafogó hatása valóban jelentkezik. A leningrádi Hidrometeorológiai Intézetben végzett laboratóriumi kísérleteknél, ha a medret valóban leválasztották, a főmederben nagyobb sebességek tudtak kialakulni, ugyanakkor a főmeder középsebessége az oldalmeder bekapcsolódásakor jelentősen visszaesett (III-22. ábra).

h.cm

10

20 10

0 l. —--T-*

111-22. ábra. A hullámtér hatása a középsebességre

107