Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VI. Vízépítési földmunkák
Tisztán vízi szállítás az úszó-kotró—uszályvontató—elevátor géplánc. Ennél a kotró által megrakott úszóedényt vontató viszi az elevátor alá és az rakja ki az anyagot a megadott helyre. Ezzel a módszerrel végezték a múlt század végén és századunk elején a Duna-szabályozási munkák nagy részét. Kombinált vízi és parti szállítás az a hidromeehanizációs eljárás, amelynél a kotró zagyszivattyúja úszó- és parti csövön át zagy alakjában nyomja ki az anyagot a beépítési helyre. Hajózható folyókon vagy tavakon az úszó munkagépeket és azok horgonyait éjjel és nappal a Hajózási Szabályzatban (9/1969. XII. 16. KPM—BM számú együttes rendelet) előírt módon meg kell jelölni. Ugyancsak a rendeletben szabályozott módon kell megjelölni a hajóút szabadon maradó, ill. elzárt részét. A kotrási munkálatokat azok megkezdése előtt be kell jelenteni a hajózási hatóságoknak. 4.21. Hajóút előállítása kotrással Hajóút készítése azt jelenti, hogy előírt szélességben olyan künettet kell előállítani, amelyben kisvíz esetén is megvan a szükséges hajózási vízmélység. Kivitelére általában csak úszókotró alkalmas, mert egy hajózható folyó szélessége miatt parton járó szárazkotró hatósugara erre nem elégséges. A kikotort anyagot rendszerint a szabályozási vonalat alkotó partvédő művek mögé (1. I. és VII. fejezetet) kell kirakni (VI.4-9. ábra). Az anyag szállítására tehát vagy kotró—uszály—vontató—elevátor gépláncot kell alkalmazni, vagy hidromechanizációval kell dolgozni aszerint, hogy az adott körülmények között melyik a célszerűbb. Az első megoldási mód hátránya, hogy a szabályozási vonalon túlra sem az elevátort beállítani, sem oda az uszályokkal bejárni általában nem lehet, és így csak a szabályozási vonal mentén fekvő, aránylag keskeny sávra lehet anyagot kirakni. Ha a künettből kikotort anyag ezen a sávon nem fér el, azt külön munkával (tológéppel, vízágyúval) kell elteríteni. Hidromechanizációval a rendelkezésre álló egész területet egyenletesen lel lehet tölteni úgy, hogy utólagos elegyengetésre legtöbbször egyáltalán nincs szükség. Hátránya lehet azonban ennek a módszernek — ha a kotrási sáv úgy van kijelölve, hogy az úszócsővel keresztezni kell a hajóutat — hogy az úszócsövet hajó áthaladásakor szét kell kapcsolni és félrehúzni, emiatt a hajó áthaladásának elég hosszú ideje alatt a kotrási munka szünetel. A cső szétkapcsolása előtti végigmosatása tiszta vízzel, szétkapcsolása, félrehúzása, majd a hajó áthaladása után újra behúzása, összekapcsolása és végigmosatása olyan hosszú üzemszünetet okoz, ami még nem túl sűrű hajóforgalom esetén is gazdaságtalanná, erős hajóforgalom mellett pedig teljesen lehetetlenné teszi a munkát. A hidromeehanizációs munka előnyeinek kihasználására a kotrási terület közepe táján víz alatti nyomócsövet fektetnek keresztül a medren, amely az egész munka kivitele alatt a helyén maradhat. Egyik végén a kotró úszócsöve, másikon pedig a parti cső ürítőszakasza csatlakozik hozzá. Ez a módszer azonban csak álló vagy csendes folyású vízen alkalmazható. Ha a fenék anyaga annyira kötött, hogy szívókotróval való kitermelése nem gazdaságos, akkor vederlétrás úszókotrót (vagy úszóedonj're állított egy kotró- edényes, forgó felsővázas szárazkotrót) lehet alkalmazni. Ilyen esetben gazdaságos- sági számítással kell megállapítani, hogy a kotró —uszály vontató—elevátor géplánc, vagy a keverőedényes hidromechanizáció alkalmazása célszerűbb-e. 98
