Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VI. Vízépítési földmunkák
A Szovjetunióban a szívást sok esetben elősegítik azzal, hogy a szívócsőbe a szívással ellentétes irányban nagy nyomás alatt vizet nyomnak be (injektorhatás). Annak ellenére, hogy ezáltal a szívócsőben a zagyot mesterségesen hígítják, kb. 15%-os teljesítménynövekedést értek el ily módon. Vannak olyan szívókotrók — főleg Angliában,’építési anyag termelésére -^amelyeken zagyszivattyú egyáltalán nincs, a szívást injektor végzi (jet-lift), amelyet tisztavíz-szivattyú táplál. Ezzel a berendezéssel a homokos kavics—víz keverék csak korlátozott távolságra, legfeljebb 100 — 150 m-re nyomható ki. A V 1.4-1. táblázat néhány úszókotró műszaki adatait tartalmazza. \. li. A zagyszállítás A zagyszállítás a hidromechanizációs kivitel legnehezebb és a gazdaságosságot leginkább befolyásoló munkarésze. A zagy szállítható gravitációsan, vagy nyomás alatt, csővezetéken. Az utóbbi elterjedtebb, de helyenként az előbbi is gazdaságosan alkalmazható eljárás. í. 141. Gravitációs zagyszállítás Csak egyes esetekben, olyan kedvező körülmények között végezhető (a termelőhely szintje jóval magasabb, mint a beépítésé, a közöttük levő távolság aránylag kicsiny stb.), amelyek lehetővé teszik a zagy kellő sebességgel való továbbítását, A zagyvezeték lehet egyszerű, földbe ásott folyóka, fa- vagy fémvályú, esetleg megfelelő átmérőjű fém- vagy műanyag cső. Ezeket egyszerűen a terepre fektetik, tehát esésük nem egyenletes, hanem a terep esése szerint változó. Ilyen esetekben szükség lehet arra, hogy olyan helyeken, ahol a zagy összetorlódhat, kis vízágyúval kényszerítsék továbbfolyásra. A. 142. Zagyszállítás nyomócsövön Nyomócsöves zagyszállításhoz a teljes energiaszükségletet a szivattyú hajtómotorja szolgáltatja. A nyomócső (zagyvezeték) a zagyszivattyú nyomóoldalához csatlakozik és onnan vezet az ürítőhelyig. Ha az ürítőhely a parton van — és ez a szokásos eset —, akkor a parton lefektetett nyomócső és az úszókotró közé olyan csőszakaszt kell beépíteni, amely a parton levő cső helyben maradó végpontja és az üzem közben állandóan mozgó kotró között folyton változó távolság ellenére is teljesíteni tudja feladatát. Ez a csőszakasz az úszótestekre szerelt úszócső, egymással rugalmas tömlőkkel kapcsolt csődarabok egymásutánja. A nyomócső tehát két részből áll: az úszócsőből és a parti csőből. Ez utóbbinál is két, egymástól eltérő csőszakasz különböztethető meg: a szállítócső és az ürítőcső. A szállítócső az úszócsővel való csatlakozástól az ürítőhelyig vezet és az a jellege, hogy hosszabb ideig ugyanazon a helyen marad, ti. mindaddig, amíg az ürítőcsővel az ebből a helyzetből elérhető egész területet fel nem töltötték. Az ürítőcső ezzel szemben olyan csőszakasz, amelynek hossza — sok esetben iránya is — gyakran változik aszerint, hogy pillanatnyilag a beépítési hely melyik részén kell az ürítést végezni. Az ürítőcsőnek rendszerint két vagy több ága van és hol az egyiken, hol a másikon folyik az ürítés. ts* 83
